Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - OLVASAT - Tandori Dezső: Semmimet, senkinek (esszépróza)
Olvasat TANDORI DEZSŐ Semmimet, senkinek Semmimet? Senkinek? A mottótól (látszik:) irodalom ez. Lesz ez: kis vers: minden nap gyötrelem magammal. Ezt nem tetézhetem másokkal. (Ál-Petőfi költemény, mondhatni al-petofi költemény, vers) Karinthy (lazán idézem) a következőket (is) mondta (itt az is a pontos főleg): Nem mondhatom el senkinek, elmondhatom hát mindenkinek Hogy tehát, ahogy nem kifogásolható, ha pontatlan: Nem mondhatja el senkinek, ezt mondja el hát mindenkinek. Közbevetés: a pont az i-n? A pontosság a min? Tehát hogy nem mondhatja el senkinek... Egyszer beugrott nekem ez: Nem mondhatom el senkinek, elmondalak hát mindennek. Majd: Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát így spec neked. (Mi itt az „így” és a „spec”?) Folytatás: Jó, hogy nem mondhatom
