Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - YORICK - Móser Zoltán: Örök Yorick (tanulmány)
26 Móser Zoltán tam váltani újra a sírhelyet, akkor közölték, ezt a részt felszámolják, költöztetni kell. Mivel nagyon messze volt tőlünk ez a temető, az exhumálás utáni hamvasztást választottam, hogy azután majd itthon, az öcsém mellett helyezzük el a földi maradványokat. Egy vadon benőtt bozótosban találtuk meg hárman a sírhelyet, de közben, amikor a sírt feltárták és a csontokat sorban kirakták a gödör szélére egy dobozba, nem mertem közel menni. Félóra elteltével, a feltárás végén, amikor bólintanom kellett, hogy rendben, lehet vinni a hamvasztóba, szinte futva menekültem. Ez lesz velem, ez lesz velünk, ez még csak-csak elfogadható, de egy apát így látni, ez nem várt érzelmeket váltott ki bennem. Már rég elhagytam a temetőt, amikor eszembe jutott, hogy a koponyát nem is láttam. Selyem Pista koponyája A moldvai Lészpeden, a falu mitikus ősének, egy Selyem Józsi nevű embernek a koponyáját időnként kitették közszemlére a templomban. Egy Baranyába kitelepedett lészpedi asszony felidézte a koponyával kapcsolatos gyermekkori emlékét, és egyszersmind magyarázta is a rítus eredetét: „Selyem Pista koponyája... s én ászt levertem, s úgy megejettem, hoty szinte kirekedett az eszem. Mikor a temetőt megcsinyáj- ják, ety koponyát kivesznek, akit odatemettek hamarább, legelébb a temetőbe. Annak a koponyáját kiveszik, s ászt teszik a templomba bé. Hogy amikor mongyák a nagy miséket, a fekete miséket a hótakétt, akkor az a fekete gyászkoporsó ki van tével a templomban, s az a koponya itt van a tetejin. S én elmentem a templomba imátkozni, mer járogattunk a templomba igy nappal es. S az ki vót téve, s amikor én bémentem, senki sem vót a világon a templomba, csak én mentem akkor bé. S én ott imátkozót- tam, de örökké neztem azt a koponyát, mer az embernek a fejin igy van, s keresztbe es mintha varrva lenne. S én azt addig neztem s addig, hogy a szemei hogy vótak, s neztem, hogy az orra hogy vót, s felvettem a kezembe. De ahogy felvettem a kezembe, én azt visszaszalasztottam. Mikor az leesett, hát akkorát koppant... s én úgy megejettem... bátran felragattam, vissza oda, s ki a templomból. Jaj, de megejettem! Úgy monták, hogy amikor az új cintoromot megcsinájják, s aki előbbcör odakerül, hát amikor a fejiről lerohad a hús, akkor kiveszik s odateszik.”4 „A falualapító sírból kivett és nagy vallásos események alkalmával az élők közé vitt koponyája - írja Tánczos Vilmos kolozsvári néprajzkutató - mágikus kapcsolatot teremt a közösség mitikus ősével, és örök időkre szólóan törvényesíti az utódok jelenlétét az ősök által alapított területen, aminek a templom a szakrális központja és lényegi jelképe.”5 OMO Két különböző könyvet vettem egyszerre, és együtt olvastam őket. (Ezt a következő rész miatt már fontos megemlítenem.) Az egyik, Orosz István könyve Hans Hol-
