Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Kőrössi P. József: Józsi és Juci (novella)
Józsi és Juci 19 ményével. Engem is lenézett onnan, a mandulafáról. Legalábbis úgy tett, úgy láttam, le is szart volna, ha maradok. Fölfelé az öreg, vékony kérgét hullató mandulafán, ő, Józsi ment elől, Juci mögötte, amikor felnőtt már, akkor is óvatoskodva, nehogy az öreg rápotyogjon. Nyáron ott is aludtak valamelyik középső szintű kettős ágelágazáson, mint a mesebeli rajzokon, mind a ketten. Fölül mindig Józsi, alatta Juci. Szeretőt nevelt, a szeretőben feleséget akart tartani magának a szenilis Józsi, tudatosan, azaz én tudatosan, mondom én, Tajti. * * * Ignác, a szomszéd macskája, tarka. Valami zöld is volt benne, nem a szemében, a szőrén, de ezt csak Tajti látta. Van benne egy kevés téglavörös is, gondolta, a Vör- henyé, aki a harmadik szomszédban lakik, a tyúkólak alatt közlekedik, zöld füvet legel, és sunyi. Ezeknél a macskáknál, ne sértődj meg, mondja a nő, nem a faluról, Józsiról, Juciról és Ignácról beszélek, ezeknél a városi macskáknál falun, a mai napig nehéz megállapítanom, pedig itt élek, macskák és parasztok között, mi ajellem ma, van-e? Hol kezdődik, hol van a közepe, mikor mond le róla? Hm, morgok. Nem sértődök meg, gondolja Tajti. * * * Fölül, a tarkója fölött, hiába a Vörhcny vörös foltja, mégis szürke és fehér színeket kevert össze magára ez az Ignác, koszos, elkoszolódott színeket. Átutazik az udvaron, újabban Józsi szeme láttára is, azelőtt átfutott, tudomásul hozta, hogy lesz itt még idő, ami az övé, Józsi szenilitása előtt. Mióta Józsi a környéken a szenilitás gyanújába keveredett, Ignác egyre lassabban, több méltóságot mutogatva magából, mint azelőtt, meg-megáll. Nem úgy közlekedik Ignác az idegen udvaron, mint azelőtt, amikor még tartás nem, annál több sunyiság volt a mozgásában, inkább lapított, lesett, a fal mellett, a bokrok alatt közlekedett, és persze meg-meglapult a néma avaron, hosszan figyelt. Idegen udvar? Nem, kutya, Ignác, nincs olyan. Józsit egy ideje már nem érdekeli Ignác mozgása, ránéz, igaz kicsit hosz- szabban, mint azelőtt, aztán megy tovább. Úgy jövögethet most Ignác, úgy mene- gethet átlósan át az udvaron, mint korábban Józsi. Nyújtózkodik, domborít, homorú, kiles, kihasználja az emelkedőket és visszabukfencezik, hogy hosszabban tartson az út. Megint szemlél, megint körülnéz, megint elindul, megint meg-megáll, megint nem szaglász, megint csak úgy nézelődik. Ott is kaptat, mintha fölfelé menne, ahol erre semmi szükség, nem úgy, mint azelőtt. Tetszik ez Jucinak, aki a napfény borította fal mellett, a malteros porban lapul, ők ketten egy korosztály. Ignác Józsinak a gyermeke lehetne, nem az, Juci meg Józsinak az unokája, nem az.