Irodalmi Szemle, 2012
2012/3 - IRODALMI SZEMLE - Szászi Zoltán: Aznap lett volna száz (vers)
16 Szászi Zoltán Josef Švejk pipára gyújt és énekelve asztalokat kezd el összetologatni, hogy legyen mire szétrakni az ételt az Új Szó főszerkesztőjére, Molnár Norbira nagyon, de legalábbis kísértetiesen hasonlító csukaszürke egyenruhás főhadnagy pedig leül a gépzongorához és elkezdi játszani Liszt Szerelmi álmok című darabját, nem rosszul, de kissé érzelgősen Hunčík Péter lélekgyógyász kissé meglepődne, ha nem így lenne ez természetes ilyenkor így nem is tud mást tenni, mint felújítatni minden elhanyagolt sági műemléket miközben engem meggyógyítani igyekszik téveszméimből engem pedig már csak a Gyula, a Blankyt pincérjének pincéjében éppen 100 évessé érett tokaji bora fog életre hívni a fehér rum pedig belekerül majd a kávémba másnap reggel ha lesz még olyan és akkor a nagy fejfájásban összemosódik abban a fejben amely az enyém pár évtized fiatalság emléke pár néhai államforma és azóta kigumizott országhatár az is tény lesz, reggelre magam maradok az asztalnál nem baj majd kiszólok az utcára a 300 konyhakész halat elfogyasztott hajléktalan vezérének kedélyesen mondjuk így gyere pajtás igyuk meg ezt a pofás flaskájú jó kis italt 2012-ben már úgyis csak a Fényes Szabolcs-féle Maya jóslatokban bízhatunk igyunk fiúk! te meg, doktor úr, megint elkezdheted ismételni a 130. zsoltár textusát nekünk, mely szerint is a mélységből kiáltok hozzád Uram... my sweet Lord
