Irodalmi Szemle, 2012

2012/2 - SAJÁTOSSÁGOK, IDENTITÁS - Csanda Gábor: Tágabb hazám - e sötét víz, e hullámtalan bánat (esszé)

CSANDA GÁBOR

Tágabb hazám - e sötét víz, e hullámtalan bánat

Az Operenciás-tengeren túl

Antikvárium

Földes Jolán:

Ulice u riband kocky.

Evropský Literárni Klub,

Praha, 1937, 264 oldal

Tokkal-vonóval vettem meg egy kávéházi antikváriumban Földes Jolán Ulice u rí- barící kočky című regényét; magyar eredetiből fordította Arno Kraus, megjelent 1937. február 1-jén kizárólag a prágai ELK (Európai Irodalmi Klub) tagjai részére; bolti forgalomba nem került. A gyönyörű, zöld keménytáblás, zsinóros könyvjelzős példányt nemcsak puha papírborító védi - melynek mindkét fülét és hátsó oldalát a könyvről és a sorozatról szóló hírek foglalják el —, hanem egy szépen hajtogatott- ragasztott, rejtetten kapcsolt papírmasé tok is. Egy tökéletes tok - mintha csak Tóték gyártották volna. De nem azért vettem meg, mert egy könyv ennyit föltétien megér, s nem is azért, hogy a csak hírből ismert bestsellert próbára tegyem, mennyit ér ma, mennyit ér nekem.

Hanem a szép cseh nyelvért: ez volt az oka és a célja a vásárlásnak. Azért a zenéért, amely ifjúkorom óta kísér. Ekkor olvastam ugyanis először Nezval-verse- ket, emlékezetem szerint apró tárgyakról szóltak, s mégis, mintha óriás zeneművek lettek volna. (Volt persze magyar gyerekkötetem is, ez Koncsol László Nezval-for- dításait adta közre, s ebben nem csak tárgyakról szóltak a versek, az volt a címe: Tárgyak, virágok, állatok, emberek.) Magamban alighanem ezt a Nezval-versek zenéjét vetítettem ki a cseh nyelvre, s később alighanem ezért lettem Kundera-rajon- gó, ezért lehetett, válhatott számomra minden Kundera-mű bestsellerré. Amely névre szóló lelkesedés meglehetősen sokáig tartott, mígnem ahogy jött, úgy el is múlt. Nagyjából akkortájt hagyott el, amikor Kundera is megvált a cseh nyelvtől, s áttért a franciára. (A két válás közt persze nincs semmi összefüggés.) Maradt viszont a cseh nyelv iránti vonzalom; csehül olvasni: a szavakért olvasni, a szavak környezetéért, a mondat ívéért. S persze: lassabban olvasni. A lassú olvasás előnyeit élvezni. Nezval természetesen szintén maradt, noha sosem volt bestseller. Mélyebben, elemi részeiben és egészében bennem maradt, s máig gyakran feltör belőlem mint zene: „Na brehu ŕeky Svratky kvete rozrazil...” (Orbán Ottó fordításában: „A Svratka folyó partján veronika nyit...”), „na brehu ŕeky Svratky roste nízká tráva” („a Svratka folyó partján tört, alacsony fű nő”). Ehhez foghatót szerintem csak a francia sanzon tud, semmi más: „rád chodil jsem tam denné, koupal se a snil, / na brehu ŕeky Svratky kvete rozrazil / a voda je tu téžká, chladná, kalná, tmavá.”