Irodalmi Szemle, 2012
2012/2 - GYERMEK, IRODALOM - Csapody Kinga: „ ...megőrizni a humorérzékemet és ébren tartani a figyelmemet” (beszélgetés Tóth Krisztinával)
8 Csapody Kinga álltam, és hívtam a kiadót, hogy bocs gyerekek, de ez van, késik a korrektúra. És hogy, sajnos, az y-ra továbbra se találtam semmiféle jobb megoldást, maradt a búbánatos hangya. Zoli, a szerelő, hallgatta, amit beszélek, és jó darab idő múlva, amikor már rég letettem a telefont, egyszer csak megszólalt: yorkshire terrier. Rám se nézett, a képernyőt figyelve egyszer csak bemondta az egyetlen létező megoldást. Mire megjavította a gépet, megvolt a vers is a yorskhire terrierről. Mákom volt, de meg is érdemeltem a kezdeti nehézségek után.- Egy újfajta ABC-s könyv, ha jól sikerül, akkor kicsit olyan, mint kötelező olvasmánnyá válni. Van, akit ez riaszt, másokat épp, hogy inspirál. Te hogy viszonyulsz ehhez? — Nem terjed ám ez olyan gyorsan. Az iskolákban sokkal konzervatívabbak ennél a tanító nénik. Én mondjuk bírtam az Ablakzsiráfot, de belátom azért, hogy vizuálisan nem egy nagy izgalom egy mai hétévesnek. Te még emlékszel a rajzokra? Arra, amikor beköltöznek a kesztyű ujjaiba? Nekem az volt a kedvencem. De kicsit eljárt felette az idő. A Kerge ABC legjobb darabjait Marci első hallásra megjegyezte. Dani Oroszlánja és Annától a Lila légy egyszerűen zseniális, de tényleg.- Pár interjúnkban már elárultad, hogy kamaszverseket írsz. Érzékenyebb dolog a kamasz fiú érzelemkitöréseit és hangulati hullámvölgyeit kiadni, mint a még ovissal megbeszélni, hogy’ amit anyu neked írt, azt most már mások is fogják olvasni? — Nem hiszem. Marci már nagyfiú, tudja, mi az, hogy irodalom. Nem úgy viszonyul már az általam írt versekhez, mint gyerekkorában, amikor minden egyes szöveget úgy tekintett, mint a mi személyes, belső játékunkat. És - mondtam az előbb — van humorérzéke, öniróniája. Szóval, amikor magára ismer, akkor tud nevetni. Tavaly, amikor előadtunk egy válogatást Eszenyi Enikővel és Takács Katival a Múzeumok Éjszakáján, akkor ő maga ajánlkozott, hogy elmondja az egyik verset a mosakodásról. Vagyis az akörüli sunnyogásról, hogy pontosak legyünk.- Érdekes ez mindkét fronton — otthon anyaként, és alkotóként is —, hogy miket tud megragadni az ember. A kamaszoknak szól, egyfajta zsebtükörként, vagy a szülőtársaknak, amolyan bátorításként, hogy ez az életszakasz még a legjobb családban sem feltétlenül könnyű? — Én nem akarok senkit bátorítani, ahogy oktatni se, én se tudom a tutit. Ha az ember képes valahogy a humoros oldalát meglátni a konfliktusoknak, és képes rácsodálkozni arra, hogy néha milyen abszurdan viselkedik szülőként is, akkor a gyerek is könnyebben nevet magán. Neked is van egy ilyen korú öcséd, úgyhogy azt például tudod, hogy bír kinézni egy kamasz fiú szobája. Mint betörés után, ahol a betörőkön rajta ütöttek és pánikszerűen elmenekültek, de előtte még mindent kihánytak a polcokról. Molnár Krisztina Rita költő, aki négy fiúval él együtt, azt mondta nekem a múltkor, hogy
