Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - SZEMLE - Gaucsík István: Főhatalomváltás Pozsonyban (Filep Tamás Gusztáv monográfiájáról)
SZEMLE 89 Arkauer István szerkesztésében 1919- töl Hiradó néven megjelent városi lap jelenti. A városlakókat közelről érintő jelenségekkel - szinte kizárólag csak erre a hírlapra támaszkodva - részletesen foglalkozik (mindenesetre a szlovák és német nyelvű kortárs publikációk, a hozzáférhető pozsonyi és megyei vonatkozású levéltári anyag és az újabb szakirodalom árnyaltabbá tette volna a szerzői narratívát). A háború társadalmi és szociális következményei, a hadigazdálkodás destruktív hatásai, a hadifogolykérdés, az egzisztenciális talajvesztés egyéni tragédiái, a középosztályból való kihullás folyamata, az elszegényesedés, a súlyosbodó infláció, a korábbi társadalmi keretek felbomlása és az internálások jelennek meg a könyv oldalain. A szerző egy mozgásban lévő, a politikai és társadalomlélektani változások következtében átalakuló közösségi képletet közvetit. Filep régi, úgy is fogalmazhatok, hogy egyik legkedvesebb témaválasztása a magyar, magyarosodott, többnyelvű, kulturálisan igényes felvidéki polgárság sorsának feltérképezése. Ebben a könyvben ez a tézise egyrészt az őslakos („törzsökös”) polgárságban, másrészt, szinte jelképként, „a hagyományos, klasszikus típusú polgár” személyében, Arkauer Istvánéban jelenik meg. Úgy gondolom, hogy a szerző részéről ez a magatartás az 1945 utáni polgárnélküliség dogmájára adott válasznak tekinthető. Kár, hogy Filep az őslakos fogalom genézisét és a pressburgi-pozsonyi-preš- porki identitás változásait (változatait) részletesebben nem járta körül. A másik filepi ösvényt a politikai táborok közti átjárhatóság lehetőségeinek vizsgálata képezi. Hajói értelmezem, akkor a szerző olvasatában nemzeti konzervatívok, szabadelvűek, keresztényszocialisták és szociáldemokraták a rivalizálás színtereit feladva, történeti kataklizmák, földcsuszamlások esetén, rövid időre, egymáshoz közeledhetnek vagy átmenetileg együttműködhetnek. Emellett éles szemmel azonosítja a politikai táborok tagjainak mentális állapotát. A kötet lapjain a város utolsó háborús hónapjai, az őszirózsás forradalom helyi eseményei, a társadalmi felbomlás és zavar jelenségei, az antiszemita hangulat, Pozsony csehszlovák katonai megszállása és az ún. átmenetnek, a csehszlovák államhatalom kiépítésének az állomásai, a közigazgatás, a köztér és az oktatásügy nacionalizálása jelennek meg. Külön értékelendők azok a hézagpótló fejezetek, melyek a Magyar Nemzeti Tanács megalakulásával, ugyan rövid, de fontos tevékenységével, a városi közélet magyar és német személyiségeinek programalkotásával foglalkoznak. Árnyaltan elemzi továbbá Filep az eddigi történeti munkákban szinte alig tudatosított, 1919 márciusa és augusztusa közti pozsony-ligetfalui megosztottság következményeit és a szociáldemokrata szervezettség jelentőségét is. Tény, hogy ezek az évek nem a masaryki demokrácia évei voltak. Az átmeneti időszak a katonai diktatúrát jelentette, hogy egy cseh történészt aposztrofáljak: a nemzeti diktatúrát. Filep könyve lapjain adatokat pontosít, revideál. Úgy gondolom, hogy a legjobb példát erre a pozsonyi elitnek a városi műemlékek, szobrok megrongálá- sára-megcsonkítására adott reakciója, megjelenítése szolgáltatja: „...a több