Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALOM,TÖRTÉNET - Szitár Katalin: Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez II. (tanulmány)
Krúdy lírai prózájának értelmezéséhez II. 79 Ezeregyéjszaka meséi. A nő szerepe a Szindbád-novellában: az elbeszélő tevékenység kiváltása: „Csak a nők mulattatták, csak ők érdekelték. Amit tanult, olvasott vagy utazott, mind csak azért tette, hogy a nőknek hazudhasson, mesélgethessen.” (58.) Szindbád „meséi” azonban nem klisék, nem ábrándok, épp ellenkezőleg: a klisék cáfolatai. Szó sincs arról sem, hogy a „mese” hazugság lenne. A Szindbád-alak „ezeregyéjbeli” eredetét19 leginkább az erősíti meg, hogy a hős az elbeszélő tevékenységben produkálja a maga legteljesebb jelenlétét. Ugyanakkor a Szindbád-me- sék nem is konstans narratív szerkezetek. Alapjuk az a lírai szubjektivitás, amely a hangból kiinduló elbeszélésben, végső soron a költői szövegben ölt testet. JEGYZETEK 1 Ez a tartam értelmének fő eleme, ezt kiválóan érzékelte Bergson egyik első s minden bizonnyal leglelkesebb magyar értelmezője, Babits Mihály: „[...] az élőlény jelene nem egy (térszerü) matematikai pont, mint az anyagi világ pillanatai, hanem több, az emlékezet által egybevont pillanatokból áll: kiterjedése van, azaz valóságos tartam.” (Babits Mihály: Bergson filozófiája. In Bergson, Henry: Teremtő fejlődés. Ford. és bevezetés: Dienes Valéria. Budapest, 1987. [Eredeti megjelenés: Nyugat, 1910/14.]) 2 A hídon. 53. 3 Eisemann György „az időbeliség nyelvi létesülésének” nevezi ezt a folyamatot, vö.: .:„[...] a nyelv igy ezúttal sem tükrözője, hanem hordozója, letéteményese és felnyitója az időbeliség alapvető lét-tapasztalatának” (Eisemann György: Az emlékezés ízei. Krúdy Gyula Szindbád-novelláinak mnemotechnikájáról. Pannonhalmi Szemle, 1996. 4. sz., 97.) 4 Igor Szmirnov - M. Brown és E. Tulvig, végső soron Henry Bergson nyomán - megkülönböztetve az epizodikus és a szemantikus emlékezetet, arra a következtetésre jut, hogy a szemantikus emlékezetben „az emléknyomnak bonyolultabb szerepe van - nem magukat a reáliákat, hanem a reáliák szubsztitútu- mait helyettesíti, vagyis a szubsztitútum szubsztitútuma, második szintű helyettesítő lesz” (Szmirnov, Igor: Úton az irodalom elmélete felé. Fordította: Szilágyi Zsófia. Helikon, 1999. 1-2. sz., 113.). Ez a „második szintű” helyettesítés az epizodikus enigrammák emlékezeti feldolgozása, „konceptualizálása” révén keletkezik, s lényeges ismérve, hogy - teljesen egyéni - asszociatív csoportokat hoz létre, ezzel pedig személyes emlékezetté rendezi az epizodikus emlékezet - többé-kevésbé kollektív - nyomait. 5 A Krúdy-prózával kapcsolatban gyakorta emlegetett „egyformaság”, „unalom”, „időtlenség” - melyeknek a körkörösségre beállított narrációs technika felel meg, különösen a Szindbád-novellákat mintegy előkészítő „mikszáthos” korszakban (1. Bezeczky Gábor: Az ismétlődés szerepe Krúdy ,, mikszálhos " korszakában. ItK, 1987-88/422-439.) -, mindezek az emlékezés által mintegy létrehozott, „belső” időszámításjeleiként funkcionálnak. Nem az élmény változatlan, hanem a jele ismétlődik, s mivel az emlékezet számára nem létezik valóban „elmúlt”, befejezett múlt, sem a jelentől elválasztható jövő, nincs értelme az idő racionalizálásának, a történetek múlt-jelen-jövő hármasságban való tárgyalásának. E jelenséggel kapcsolatban felvetődött már, hogy a Krúdy-próza körforgásképzeteit talán a keleti vallások tanításai is inspirálhatták (1. Gintli Tibor: „ Valaki van, áld nincs" Személyiségelbeszélés és identitás Krúdy Gyula regényeiben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005, 123-124.). A Szindbád-novcllák esetében ezt a lehetőséget maga az elbeszélés keleti modellje is támogatja, az azonban biztos, hogy az emlékező elbeszéléssel Krúdy erősen antiracionális irányba terelte a narratíva időszerkezetét. 6 Bénám, Aurtpeü: rnoccanomoi. Horu a o 'ínyre. Dnoxa, Bepjmn, 1922, 128. 7 Uo. 8 Uo., 129. 9 „De mivel igen fáradt volt, és különben is rég elfelejtette az ócska templomot és környékét, nem tudott teljesen felébredni” (43.). Lenke alakja csak Szindbád álmában jelenik meg, melyet azonban nem tud összefüggésbe hozni az ébrenléti világgal. 10 A novellából származó idézetek forrása itt és a továbbiakban: Krúdy Gyula: Női arckép a kisvárosban. A harmadik út. In Uő: Szindbád. Összegyűjtötte, szerkesztette, bibliográfia és utószó: Kozocsa Sándor, Szépirodalmi, Budapest, 1985, 42-51.
