Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - VILÁG, IRODALOM - Habaj, Michal: Képeslap Párizsból; Egy udvarhölgy arcképe fölött; Honnan jövünk: mik vagyunk: hová megyünk; Tutajok: Fájdalom karikái; A kastélyparkban(versek, Tóth László fordításában)
MICHAL HABAJ Képeslap Párizsból Ahogy Breton úr említi, 1923 augusztusában a Git-le-Coeur utcában feltűnt egy fiatal lány árnya. Tíz esztendővel később ugyanazt a lényt pillantotta meg Nezval úr az alkonyodó fénykép-városban. Végighaladt a filmen, és ma újból rátaláltunk. Kedves járókelő, ki emberemlékezet óta ott él, ahol a szív megpihen. Tíz esztendővel később, mikor a kis herceg álmai egyetlen éjszaka alatt emlékekké vénülnek, s gyöngyszín karjában a kung-fu-fogás tangóritmussal párosul a látomás a Git-le-Coeur utcából újból úgy villan fel, akár a legkedvesebb elérhetetlen árny, Egy udvarhölgy arcképe fölött Néhány elhanyagolható évszázad leng közted és köztem az ablakban, mint a függöny. Körben: dívány, karosszékek, gyertyatartók az asztalon, a falakon képek súlyos rámákban, vázák, és a folyosó, melyen ezen a ragyogó napon oly természetességgel mentél végig, mintha mindennek soha nem lenne vége. Nem lesem a csodát, csak azt várom, hogy a vászon finom arcfelületével mélyebben beragyogod a szobát. Az ablakon túl lemenőben a Nap, s szirom szirom után - a rózsák ezen a nyárvégen arcoddal együtt zárulnak be önnön ártatlanságukba, közvetlenül azelőtt, hogy a kép színeit s a kert illatait lassan elnyeli tizenegy éves véred... Soha nem járom végig az utat, melyet a földgolyó közted és köztem megtett. S amikor kilépsz az ajtón, én sehol nem vagyok, csupán könnycseppjeid csillognak szememben.
