Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Liszka József: Kremsi napló I.
Krcmsi napló 1. 27 2012. 8. 27. (Krems an der Donau) Tulajdonképpen szégyellem is bevallani, de ez a Mátyás népe kicsit idegesít. A reggelinél hangoskodnak, a konyhából is azt hallani, hogy szakács, szobalány, tulajdonos magyarul tereferél... Én úgy vagyok vele, ha külföldön vagyok, nem gulyást vagy paprikás csirkét fogok rendelni egy étteremben, és hallani is inkább az adott ország nyelvét szeretném. Odahaza Komáromban, igen, ott elsősorban a magyart, de külföldön? Közben, a világot - no jó: Közép-Európát - járva, örömmel konstatálok minden magyar vonatkozású emléket, apróságot. Van itt a közelben egy kis temető, Icu sasszemeivel azonnal felfedezte benne egy, Budán született fiatalember német feliratú sírkövét. Le kell fényképezni: rikkantottunk fel! Liszt Ferenc nagyapjának, az egykori pékmesternek itteni háza is megdobogtatta a szivemet, rajta a felirat, hogy itt született a nagy komponista anyja, Anna Marie Liszt, született Lager. * * * Délelőtt céltalan lődörgés Steinban. Ez lényegében Kremshez csatolt település, köztük volt még egy Und nevű falucska is, innen a régi szójáték: Krems, Und, Stein sind drei Städte. Nehéz beismerni, de szebb, mint Passau... A szállodatulajdonos felesége mondja, hogy amikor idejött férjhez (nagyjából két évtizede), Stein egy teljesen kihalt, lerobbant városka volt, üresen ásítozó kirakatablakokkal, enyészetnek indult házakkal. Aztán, másfél évtizede létrehozták itt az osztrák Karikatúra Múzeumot (ehhez kapcsolódóan - teszem hozzá - további modern művészeti galériákat), megalakult a Duna Egyetem (az internetről tudom, hogy három karral, s mintegy hatezer hallgatóval), s mindezeknek köszönhetően Stein ismét felvirágzott. Mára egy, a turisták által - hál’ Istennek! - még fel nem fedezett, ám gyönyörű kisváros, egybenőve az ugyancsak fantasztikus Kremsszel. Nincs mese, meg kell ismételni: szebb, mint Passau. * * * A Thalia könyvesboltban: ha az összes megrendelt nem is jött meg, mégis szép „fogás” a megérkezett négy könyv. Bolte-Polívka újranyomásának első kötete, meg egy német nyelvű Perrault-gyüjtemény. Aztán egy bizonyos - most, hogy belelapozhattam, látom, hogy rendkívül gyanús - kiadványsorozat két darabja: Straparola és nem tévedés! - Albert Ludewig Grimm meséi. Utóbbi - aki velük nem is rokon! - a Grimm fivérek előtt jelentette meg kis gyűjteményét. Hogy ezek a kötetek milyen korábbi kiadások alapján készültek, arról egy szó nincs bennük, viszont a kiadó elöl-hátul azzal fényezi magát, hogy micsoda kulturális értékmentést végez hozzáférhetetlen publikációk ismételt megjelentetésével. Közben ezek nem is reprintek, nem is kritikai kiadások, nem is lehet tudni, hogy mik. Mindenesetre a szövegek olvashatóak, legfeljebb, ha hivatkozik rájuk az ember, kell ezt a problematikus tényt egy lábjegyzetben rögzíteni. A kiadót (tredition - nem is értem, milyen nyelven van ez?) Hamburgban alapították 2006-ban. Ha jól értem, a kiadványok könyvesbolti forga
