Irodalmi Szemle, 2012
2012/12 - IRODALMI SZEMLE - Liszka József: Kremsi napló I.
Krcmsi napló I. 25 de hát mindent nem lehet (és nem is kell!) látni - konstatálta praktikus agyam. Icu viszont rábeszélt (nem kellett azért annyira megerőltetnie magát, no), hogy forduljunk csak vissza. Megtettük, s jól tettük! Maga a román alapokra épült, később barokkizált gótikus templom is gyönyörű (Maulbertsch-képekkel!), no, de a mellette magasodó karrier, az valami csoda. A gazdagon tagolt és díszített portáléjával, a belső tér freskóival, amelyek a középkori világkép minden szörnyűségét felvonultatják Bornemisza Péter Ördögi kísírteteinck egyes jelenetei - egymáson lovagló ördögök, embereket megrontó, mindenféle szörnyűséges földön kívüli lények, emberfejü halak, madarak, két lábon járó sárkányformák stb. — elevenednek meg a szemlélődő előtt. Őszintén szólva, amikor először egyedül beléptem, nem is mertem bent maradni. Noha kedvesen cirpelt bent egy tücsök, de ebből a félelmetes világból mégiscsak kimenekültem. Megvártam leüt (aki mindig hátrébb jár, hiszen ő fényképez, s többet is észrevesz, mint az én, nyugtalanul kereső, az újat habzsoló, ezért aztán nagyon köny- nyen el is szalasztó szemem), szóval kettesben mentünk be, s így már nyugodtan végig tudtam nézni ezeket az apokaliptikus, lenyűgöző képsorokat. 2012. 8. 26. (Krems an der Donau) A reggelinél kiderült, hogy nyilván Mátyás hadainak maradékai a mai napig itt tanyáznak: a szállóvendégek jó része magyar, sőt - s ez lehet, hogy nem véletlen - a tulajdonos felesége és a szobalányok is magyarok. Az asszony, aki az eléggé tehetetlennek tűnő férje helyett - aki különben örökölte, már nem tudom hányadik generációsként, a panziót - vezeti az üzletet, siófoki származású, jó két évtizede jött ide férjhez. Nyilván hazai kapcsolatai révén dolgozik itt a két lepsényi szobalány is. * * * Göttweigi Bcnedek-rendi kolostor, majd onnan kedves kis alsó-ausztriai falvakon át Maria Langegg. De vegyük csak sorra! Göttweig, az útikönyvek szerint (ezek alapján persze minden a legnagyobb, legegyedibb, vagy éppenséggel legkisebb), szóval az útikönyvek szerint Göttweig Ausztria legnagyobb apátsága. Ablakunkból éppen rálátni, s onnan is érzékelhetőek hatalmas méretei: gondolja az ember, amíg oda nem ér. No, de a valóság minden képzeletet felülmúl, s valóban egy óriási épület- komplexum, ráadásul példásan rendben tartva (nagyjából ötven szerzetes napi munkájának az eredménye), a modern kor követelményei, elvárásai szerint kihasználva. Hatalmas könyv- és levéltár, szálláslehetőség, konferenciatermek, nagyon jó - szép Duna-völgyi kilátással bíró - étterem. Tojásos nokedlit ettem, amit osztrák specialitásként hirdetett az étlap. Most tudom meg Icutól, hogy náluk, Gömörben ezt nem főzték. Csak kisalföldi férjhezmenetele után tanulta meg, nálunk. Lehet tehát osztrák hatás a kisalföldi konyhában. Mindenesetre a göttweigi variáns pirított hagymán készült, s ezáltal nehezebb, laktatóbb. Megkérdeztem a pincérnőt: mindig így csinálják. A miénk hagyma nélküli, s ezáltal könnyebb eledel... Aztán ebéd után, onnan föntről kinéztünk magunknak mindféle dűlőutakat, s úgy döntöttünk, hogy az ismeretlent választjuk, s egy nagy vargabetűvel majdcsak
