Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - IRODALOM, TÖRTÉNET - Száz Pál: Elsüllyedt magyar drámák. -I.A szöveg, mint alibi 1. (tanulmány Szegedi Lőrinc Theophania)
Elsüllyedt magyar drámák 59 deleseröl auagy gradiczarol. Szegedi Lörintz altat) 1575-ben jelent meg Debrecenben. O maga protestáns prédikátor volt, a wittenbergi egyetemen tanult, 1567 és 1575 között Békésen működött — ebben az időben született bibliai tárgyú iskoladrámája. Mint a magyar reneszánsz drámák többsége, a Theophania sem eredeti mű, itt is fordításról van szó: a Theophania eredetije Nicolaus Seinecker latin nyelvű verses drámája, amely 1560-ban jelent meg Wittenbergben - Szegedi tehát valószínűleg egyetemi évei alatt találkozott az eredeti szöveggel. A fordítás természetesen reneszánsz értelemben vett fordítás, így tehát átdolgozás is egyben. Heinrich Gusztáv, aki elsőként hasonlította öszsze Szegedi szövegét annak forrásával, ilyen következtetésre jut: „Szegedi Theophaniaja [...] a Selnecker drámájának [...] felvonásról felvonásra, jelenetről jelenetre hu, csak stílben összevonó, rövidítő, az eredetit elegáns diktójából alaposan kivetkőztetö fordítása.” Majd így folytatja: „...hazánkfia népies törekedett lenni, de rendesen csak pórias lett.”' Később Pirnát Antal úttörő esszéjében (A magyar reneszánsz dráma poétikája) Selnecker darabját „meglehetősen primitív”-ként jellemzi, „amelyet Szegedi meglehetősen hűségesen fordított”.2 Latzkovits Miklós megállapítása szerint „Szegedi nem egyszerűen csak összevon a fordítás során, de esetenként tudatosan el is tér a latin dráma szövegétől, vagyis egyáltalán nem fordít szolgaian. [...] apró változtatásai azonban magát a cselekményt egyáltalán nem érintik, és nem érintik a darab felvonás- és jelenetbeosztását sem. Selnecker drámája négyfclvonásos, s noha a magyar nyomtatvány legvége elveszett, biztosak lehetünk benne, hogy Szegedi az eredeti négyfelvonásos szerkezetet megtartotta”! A fordítás sajátos és szándékolt „pórias” ízét leginkább Káinon - a legjobban sikerült figurán — és a veszekedési, évődési jelenetekben érezzük, ahol kifejezetten üdítően hatnak ezek a stíluselemek. Szegedi népi szófordulatokat, közmondásokat4 stb. használva közelíti a korabeli élő nyelvhez az eredeti dráma száraz nyelvezetét és papírfiguráit. Hasonló jelenséget figyelhetünk majd meg a Castalet- tit fordító-átdolgozó Balassi esetében is, leginkább Dienes figuráját illetően (lásd a sorozat következő részét). A Theophania előadásáról nincsenek adataink. Az viszont tény, hogy a szöveget egyértelműen iskolai előadásra szánták, ahol a szülők is végignézték a darabot, melyben Horváth János szerint a protestáns családeszmény jelenik meg.5 Az előadás (szándéka) a szöveg Prológusa ban, mely a közönséghez szól, ki is van mondva: „De hallja meg tikegyelmetek, mi legyen oka, hogy mi mostan tikegyelmetek eleiben jöttünk, és jól eszetekben vegyétek. Az mi gyüleközetiink Comoediát akar ágálni, kinek neve Theophania, azaz: Isteni megjelenés...” A téma A mitikus, biblikus időben vagyunk. Az első emberpár, az első család életébe nyerhetünk bepillantást. A bűnbeesés már megtörtént, az élet nehézzé vált, Káin viszont még nem gyilkolta le Ábelt. A darab cselekménye tulajdonképpen a két ismert mítosz között helyezkedik el - tehát nem egy biblikus mítosz dramatizálásáról van szó. A szerző - elsősorban nem Szegedi, hanem Nicolaus Selnecker - alighanem szabad teret és némi távolságtartást szeretett volna nyerni, mely egyrészt felszabadítja a szerzői invenciót, ugyanakkor szilárd alapokat, kiindulópontokat biztosít. Az előtörténet és a történet ké
