Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Sipos Janka: Vajon; ,Szonett( versek)
SIPOS JANKA Vajon I Ha világomnak mondalak, mások engem világtalannak? Hogy tört el a történelem? Ne félj, én majd beragtapasztlak. A szívem, ahol tartalak nem palota: kartonpapír csak - nem fér e szűk mellkasba több. Hogy hely legyen, magamból irtsak? II Tevékeny táltos napjaim bokáj atörött gördülése - rövidre nyírt idegzetem vajba csusszanó pőre kés-e? Homorú hátam hajlata, vérem oxigénszegénysége: puskaporba paníroz a rikácsoló léha béke. Szonett Az vagy nekem, mint mellnek a tenyér, Tavaszi ledérség bája férfiszemnek; vállam miattad örökké kacér, arcomról néha alapozó perceg, csupa kéj és nemtörődöm „szeretném”, azután „hagyj békén” és „nem lehet”; odaadni magam mindent levetvén, majd csigavonalba húzni testemet. Néha vágyad csordulásig kiönt, mint fát elér, s többé nem korhadok; mint formanyomtatványt, kitölt s teljessé tesz pár szavad, mondatod. Szétszórtan, kapkodva, lankadón - akárhogy ringatsz, te vagy a hajóm. Ili Kontrolcé kontrolvé, babám! Magamba másold át magad. Kilóg belőlem a sirám, mint babából a kóc, anyag. Nem maradsz örökre, ne félj: az idő kinézett magának. Azért ne is bízd el magad: Te tudod, hogy nincs bocsánat. Lopakodó angyal, grafit, 2012
