Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Tóth László: Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) (naplójegyzetek)
36 Tóth László don - a kereskedelem mindenhatósága lépett. Sőt, ott tartunk, hogy már nem is az emberi terméken, nem is a megtermelt árun, nem is az értékhordozó és minőségkitelje- sítő tárgyon, hanem a kereskedésen magán: a cirkuszon, a shaw-on van a hangsúly. Lassan már ott tartunk, hogy a haláltól is azért tartunk, mert esetleg nem ad több módot a shoppingolásra, arra, hogy tovább hódoljunk a vásárlás rítusainak. S most eszembe jut egy harminc évvel ezelőtti interjúból, melyben Benedek István, e nagy tudású, s mára minden kánonból kihullajtott író-orvosprofesszor, Karinthy Ferenccel beszélgetve, s felidézve egy korabeli rádiójáték szavait, miszerint „borzasztó, ha a történelmet rendőrök írják”, megjegyezte: még borzasztóbb, „ha az írók úgy írnak, hogy a hátuk mögött rendőrök állnak”. Amihez én most hozzátenném, még ha a párhuzammal megbotránkoztatást is keltenék, hogy, s ezt ma már tisztán látni, ugyancsak borzasztó, és megjósolni is nehéz a végét (illetve, látjuk már, nem is olyan nehéz), ha a történelmet csak és kizárólag a kereskedelmi-piaci érdek diktálja, ha az üzlet írja. S még borzasztóbb, ha nemcsak a történelmet írók, hanem egyáltalán, úgy általában, az írók háta mögött a kereskedők állnak. Ha az író csak fél szemmel figyel írás közben Istenre, mert másik fél szemét a kereskedőn tartja. Ha a müvet nem a müértelmező - vagyis a mindenkori olvasó - teszi mérlegre, hanem a kereskedő. Hozzátéve még azt is: a kereskedés és az azt kísérő shaw - ma már minden kereskedés tárgya, minden áru lett, és kormányokat buktathat meg, hatalmakat, rendszereket dönthet meg, no nem az eredendő népigény, hanem, s e szempontból mellékes, hogy a demokrácia zászlainak lobogtatásával, jelszavainak kántálásával a kereskedelem, a kereskedelmi-piaci érdek, és mára ennek rendelődött alá már az egykor oly szent népszuverenitás elve is (példák garmadáját hozhatnánk föl erre példaként csak egy röpke körbepillantással is magunk körül) szóval a kereskedés és a hozzá társuló shaw napjainkra már teljesen irracionális méreteket öltött. Márpedig, visszakanyarintva szavaim az e futamomat indító s Karinthy Ferencnek nyilatkozó Benedek Istvánhoz, és teljes mértékben igazat adva neki, könnyen megeshet - és erre megint csak számos példát kínál a történelem (de napjaink is) -, hogy „Az irracionalitás átcsap a bűnözésbe”. A kérdés csak az, mikor válik ez az irracionalitás büntethetővé, azaz olyan büntetőjogi tétellé, mellyel talán még elkerülhető világunk s az ember - illetve az emberi - teljes pusztulása? (Dsz, 080229, 1201001, 120223, 121001)
