Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Tóth László: Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) (naplójegyzetek)
TÓTH LÁSZLÓ Kívül bent, avagy Régi-új s újabb futamok (hollétről, irodalomról, halálról, irracionalitásról) Kettő az egyben Két helyen élsz egyszerre. Az egyik helyen is ott hagysz valamit magadból, a másikról sem tudsz távoztodkor elvinni mindent magaddal. Prokrusztész-ágya vagy magadnak: nem férsz el benned. Vagy: túlcsordulsz magadon szüntelen. Ha visszamész valamelyikre, levágott vagy kiömlött részeidért mégy. Azaz hiába élsz két városban, két országban, két világban egy időben, mégsem érzékelsz kétféleséget. A kettő benned egy. Hiszen bár a városokat nem te építetted, azok (is) építettek, építenek - s egynek - téged. A dunaszerdahelyi Kukučín utca a budapesti József körút folytatása. S ugyanúgy: ha kinyitod dunaszerdahelyi ablakod, a Blaha Lujza térre látsz. S ahogy a városokat, az országhatárokat sem te húztad (magad közé). Ellenkezőleg. Akár a forgóajtó, egy országhatár tengelyén pörög az életed: hol innen, hol onnan zuhog rád a fény s vetül árnyék rád. (Bp„ 930904; Dsz.. 121001) Hős bohócok „Gyakran tévesztenek össze a helyünkkel, helyzetünkkel. Emitt hősnek látszunk, amott bohócnak, és viszont. Miközben mi magunk vagyunk.” (Csíki Lászlótól másoltam át. 120208-án) Kívül bent Utazás, hosszú idő után, s hosszú idő után egyedül, az Amicusszal, Budapestre. Immár, nyár óta, s ezúttal is, turistaként szülővárosomba, mely néhány esztendővel ezelőttig, két évtizedig életem terét s idejét is adta számomra. S ha élvezni nem is élvezem ezt az új helyzetet, ezt a kívülállást (még inkább: kívül-levést), ezt a kí- vülről-látást, semmiképpen nem tartom, különösen a mostani egyre átláthatatlanabb erkölcsi katyvasz, egyre inkább mindent bekebelező össznemzeti morális züllés kellős közepén előnytelennek, időszerűtlennek. S újabban Pozsonyban, azaz újból Szlovákiában élve, nemcsak Budapesttel vagyok így, hanem új otthonommal, a szlovák fővárossal is. Vagyis idehaza is ezzel a „benne lenni kint” tartással igyekszem „kint lenni benne”, mint ahogy az odahaza történő (nem történő) dolgokat szemlélem. És azt hiszem, a bármihez való viszonyulásnak ez a szerencsés-szerencsétlen kettőssége tökéletesen meg is felel mostani alkatomnak, jelenlegi sze
