Irodalmi Szemle, 2012
2012/11 - KÍVÜL BENT - Duba Gyula: Egy álfilozófus vallomásai II. (regényrészlet)
22 Duba Gyula gék szabadságra mentek, egyedül voltam a lakásban, s Eszter naponta feljárt hozzám. A díványon - az én díványomon!, mondta később nyomatékkai Virágné - szeretkeztünk, majd egymás mellett feküdtünk. A kulcsot a külső ajtóban hagytam, szobám ajtaját behajtottam. Egyszer azonban nyílt a lakásajtó, bejött valaki az előszobába, egy árnyat láttam besurranni a konyhába. Némán ott maradt, majd néhány perc múlva halkan, láthatatlanul távozott. Ekkor értettem meg, hogy a kulcsomat ügyetlenül tettem a zárba, függőlegesen, nem vízszintesen elfordítva, és a titokzatos látogató az ő kulcsával kinyomhatta a zárból, s bejöhetett; kulcsom a padlón feküdt. A szomszédasszony lehetett; Virágné megkérte őt, hogy nézzen be, míg ők elvannak, biztosan látott minket. Csak nevettünk a dolgon Eszterrel, a kaland íze őt is megérintette, nem törődtünk vele, szeretkeztünk. Semmit nem tartottam akkor lényegesnek, csak hogy Eszterrel vagyok... Miután a háziak hazajöttek, egy reggel, a hadnagy szolgálatban volt, a gyerekek iskolában, bejött Zuzka asszony a szobámba, és számon kérőén elmondta, hogy a szomszédasszonya, akinek kulcsot adott, látott minket meztelenül a díványán. Az én díványomon..., hangsúlyozta. Közelről a szemembe nézett, felindultan és... igen, mintegy felkínálkozón, nézését annak vehettem, kihívóan, s mintha ismeretlen érzések, vonzó kalandok után vágyakozva, parázs tekintettel nézett, s nem vette le rólam a szemét. Majd azzal folytatta, hogy férje, Virág hadnagy szerint el kell mennem a lakásból! S én is Virág hadnagy izmos kezére és széles vállára gondoltam, és habozás nélkül válaszoltam:- Jó... - mondtam beleegyezően -, elmegyek...! Zuzka asszony talán maga sem tudta, mit akar, az egyhangúság nyugtalan fénye ült a tekintetében, nem tudnám megmondani, volt-e valamilyen elgondolása, tudatos terve, hogy kikezd velem; mit akarhatott?! Játéknak gondolta, ami komoly dolog? Fogalmam sem volt, máig nem tudom! Később azt mondta, hogy ha nehézségeket okoz a költözés, valameddig még maradhatok...! De én egyrészt a kockázatot éreztem, másrészt Eszter testi-lelki mivoltát magamban, s ez lehetetlenné tette, hogy egyezkedni próbáljak vagy magyarázkodni kezdjek. De azt is megéreztem, hogy megalázó helyzetbe kerültem, ruhátlanul láttak a szeretőmmel! A meztelenség szégyellni való, különösen idegen nő előtt, mit gondolhatnak rólam? Természetes szeméremérzetem támadt fel bennem, otthon nem találkoztam hasonló helyzettel, s hogy kikecmeregjek belőle, a sikertelen nagymenő azt mondta bennem: utánunk az özönvíz...! Szaporodtak a kudarcaim, tudatosan éltem meg őket, és nyomokat hagytak bennem. Igyekeztem túltenni magam rajta, ösztönösen nem fordítottam rá gondot. Ma azt mondhatnám: érdekes szociológiai helyzet, a sodródás állapota volt! Céltalanság, s már-már akarattalanság, bizonyos jóhiszeműség jegyében: a dolgok maguktól jól alakulnak, csak ki kell várni, míg megtörténnek! S mindez önmagam elemien kíváncsi és buzgó megfigyelése mellett történt, valamiféle megalapozott önismeretre törekedtem!
