Irodalmi Szemle, 2011
2011/2 - IRODALMI SZEMLE - Vörös István: Jóslástan alapfokon - Szerdahelyi Tímea (regényrészlet)
VÖRÖS ISTVÁN Jóslástan alapfokon Regényrészlet SZERDAHELYI TÍMEA Mi lesz azzal a történettel, teheti föl ismét a kérdést az olvasó, aki már egyszer megkérdezte. És aki nem, mostanra talán az is gyanakodni kezd, hol az a beígért gyönyörű szerelem? Talán csak, aki a tréfára vár, az bólogathat elégedetten, hátha el is marad az érzelgős része a sztorinak. Rögtön meg is nyugtathatjuk mindhármukat. A történet már elkezdődött, ott játszódik annak mélyében, amit elmondtunk. Mindjárt ugortunk volna a közepébe? Hiszen megpróbáltuk, ez most az ugrás. Már csak egy év van hátra. Elmúlt az első, a nyári szünetben Aradi Tamás, a hátsó padok egyikében üldögélő kisfiú vagy húsz centit növekedett, és lekörözte Boldizsárt, aki eleinte az első helyen állt a tornasorban, de a nyár alatt a negyedikre csúszott vissza. Ebben az évben Tamás lett Boldizsár legjobb barátja, amit Zsolt kicsit féltékenyen nézett, és egyre többet mesélt a szántódi telekszomszédokról, akik Pécsről jártak a Balatonhoz, és akik annyi dzsesszlemezt adtak neki kölcsön. Csakhogy Tamás és Boldizsár a punk és a progresszív rock iránt kezdett érdeklődni, még a dzsesszt is lenézték kicsit, és versenyezve olvasták a klasszikus történetírókat, Plu- tarkhoszt, Tacitust. Az újabbak közül Huizinga volt a kedvencük, A középkor alkonyát betéve tudták. De Boldizsár titokban Lytton Strachey müveit is falta, a Viktória királynő életéről szólót többször is elolvasta. Ezt valamiért titkolta még Tamás elől is, talán mert azt hitte, kinevetné. A nonkomformizmusukkal ellentétes volt az a meglehetősen átlagos hős, akit persze nem átlagos színvonalon mutatott be a szerző, ő persze értette a különbséget a téma és a feldolgozás módja között, mégis zavarban volt. Nem tudta, hogy a másik pedig Thallóczy Lajost olvas titokban. Mind a ketten történésznek készültek, bár Boldizsár egyre jobban hajlott a művészettörténet felé, és áttért Burckhardtra, Gombrichra. Izgalmasak voltak a beszélgetéseik, melyekben természetesen Zsolt is igyekezett részt venni, de néha elunta őket, túl fellengzősnek találta diskurzusukat. Másodikra új történelemtanárt kaptak, akire haragudtak, mert azt hitték, ő a hibás abban, hogy az általuk, az előbb elmesélt eset ellenére, igen kedvelt tanárt elküldték az iskolából. Bár Boldizsár szinte elveszett az olvasásban, az iskola mégis kinyílt számára. Az alsóbb és a fölsőbb évfolyamok persze továbbra sem léteztek, de a velük párhuzamos másik három osztályt egyszer csak észrevette. Ebben Tamás nyomában járt, aki váratlanul levelet kapott egy első ránézésre inkább jelentéktelennek tűnő ás lánytól, melyben az valósággal szerelmet vallott neki. Az A. egyébként tiszta lányosztály volt, mintegy arra emlékeztetve, hogy ez a gimnázium eredetileg lányiskolának létesült.
