Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - OLVASÓ 2011/2012-2. - Németh Zoltán: A népi lírától a posztmodern költészetig (tanulmány Tőzsér Árpádról)
A népi lírától a posztmodern költészetig 89 először az addig problémátlannak hitt nemzet és a nemzeti identitás fogalma. A versbe írt döbbent csönd, amelybe beleüt a harangszó, és amelyben pirosán remegnek a háztetők, az egyéni és a közösségi identitás végzetes, visszafordíthatatlan megváltozását revelációként jeleníti meg. A felnőtt identitása és a szlovákiai magyar identitás kopírozódik egymásra. Annak a folyamatnak a kimerevített, pontszerű helyzetére látunk rá, amikor a szlovákiai magyarság kényszerközösségből sorsközösséggé válik. Kétféle identitás között egy harmadikra láthatunk rá, a csehszlovák állami ideológia és a magyarországi nézőpont közötti kevert, hibrid identitás koloniális tapasztalatára: a szlovákiai magyar identitás tapasztalatára. A vers ennek a gyarmatosított helyzetnek a megélését szinte zsigeri közelségből láttatja, a mindenkori egyén szintjén, a megaláztatás, a kiszolgáltatottság tapasztalatán keresztül. A sehova sem tartozás, a kitaszítottság, a kizárás két oldalról kényszeríti ki az egyéni és közösségi lét újraértelmezését, újbóli megfogalmazását. Valószínűleg az újraértelmezésnek erre a kényszerére utal a vers zárósora: „Ebben a »maguk«-ban nőtt fel / egy gyermek, s kapott egy néptöredék / létet és — nevet.” Pécsi Györgyi szerint a Fejezetek egy kisebbségtörténelemből című verset, amely a Genezis (1979) című válogatásban jelent meg, Tőzsér 1973-ban vagy 1974- ben írta.4 A vers újraértelmezésének foghatjuk fel, hogy második szakasza helyet kapott a Mittelszolipszizmus című versben, amely az azonos című kötetben látott napvilágot 1995-ben. Ez az új helyszín a szöveg mítoszi, mágikus realista és posztkoloniá- lis jelentéseit erősíti fel, az emlékezés értelmében. A vers alcíme is erre utal: Bevezetés Mittel úr emlékeibe. Mittel Ármin megjelenése ezen a helyen egyrészt a maszk mögé rejtőzött költői alteregó újfajta beszédmódjára és önértelmezésére utal (Tőzsér Árpád Mittel-verseire), másrészt a közép-európaiság bizarr, groteszk, abszurd léthelyzeteire. A Mittelszolipszizmus című vers IV. szakaszában újraértelmezett versszak elé és után a költő prózai szöveget írt, amelyben arról beszél, hogy a vers második születését idézi, s hogy „A születés köre fölé (alá?) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre, Közép-Európa köre.” A vers így válik a költői önértelmezés egyik fontos viszonyítási pontjává. III. III. 2. Sebastianus Tőzsér Árpád Sebastianus című verse több szempontból is izgalmas és kitüntetett pozícióban álló szöveg. Elsőként azért, mert maga a költő, Tőzsér Árpád is értelmezte ezt a verset Satöbbi című esszéjében, s bár tudjuk, hogy a költői önértelmezés csak egy a vers lehetséges értelmezései között, ez a tőzséri interpretáció megkerülhetetlennek számít a mű recepciójában. Másodsorban azért izgalmas ez a vers, mert a Tőzsér Árpád és H. Nagy Péter között az Új Szó 2003. január 10-i számában5 lezajló vitában a költő vitapartnere, H. Nagy Péter éppen ezt a Tőzsér-verset értelmezi, s ebből vezet le fontos megállapításokat a tőzséri költészet természetét illetően. Harmadrészt pedig azért érdekes ez a szöveg, mert a költő több kötetébe is beválogatta, többféle címvariációval. Az 1995-96-ban íródott vers eredetileg a Glossza
