Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Bodnár Gyula: Az univerzum polgára (tanulmány Kulcsár Ferencről)
Az univerzum polgára 27 hogy: „Mennyből az angyal. Égből a hó” — mely gyöngyszem egyébiránt a 2006- ban megjelent Gyöngyök és göröngyök című apró, aforisztikus rövidségü remekeit tartalmazza. Amelyekre és a többi százra, ezerre ma már senki sem mondaná, hogy érthetetlenek, mint mondták számomra érthetetlenül a kilencek indulásának idején még a nyitrai pedagógiai főiskolán is hallgatótársaim. És általában is akkoriban, a szlovákiai magyar irodalom berkein belül és kívül, amikor a vers még szélesebb körben keltett érdeklődést tájainkon. Szalatnai Rezső egész odáig ment egyik cikkében, hogy a következőket írta: „Ifjú költőink és költő önjelöltjeink tudatosan lemondanak arról, hogy folytassák a magyar lírát, s szervesen illeszkedjenek bele költőink szerepkörébe. Nem óhajtanak érthető szépségeket közölni, nem óhajtanak életünkről szólni, nem érdekli őket a magyar táj, még kevésbé a magyar múlt.” Any- nyiszor leírták már, de én sem hagyhatom ki, itt sem, hogy Kulcsár Ferenc akkor Nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz című híres versében válaszolt a „kedves jó öregnek”. Am e híres „levélen” túl, mely mint vers tulajdonképpen a szlovákiai magyar költészet megújulásának, szemlélet- és stílusváltásának egyik jelképeként is felfogható-,,.. .tükörtelen üres szobában dolgozom / s érteden gesztusokkal védem / őrzöm az Édent - / majdnem meztelen majdnem meztelen I... s ha lázas vagyok sebhelyes történelmünk ölelget” sokkal fontosabb, hogy az „egyszemű éjszakások” legjobbjainak, így Kulcsár Ferencnek is az egész eddigi életműve Szalatnai Rezső bizonyára meggyőződésből fakadt, de a mából nézve mindenképpen elsietett megállapításának teljes cáfolata, akár az esztétikum, akár a „magyar táj”, a „magyar múlt” felől közelítünk hozzájuk. Sőt Kulcsár Ferenc, aki Pierre Emmanuellel együtt vallja, hogy „minden gondolat - erőfeszítése végső határán: imádság”, s imádkozni any- nyi, mint gondolni az élet értelmére, vagyis hogy, ha nem hangzana túlságosan leegyszerűsítve, fokozatosan Isten került költészetének tengelyébe, ugyanakkor a létezés emberi és külön személyes tartományai mellett szerepet kap éppen a szlovákiai magyar valóság, nemzeti közösségünk létproblémái, anyanyelvűnk, mely az Óriás aranyorgonában többek között így jelenik meg: „Ó, anyanyelv! Cserben minket soha nem hagyó, / halottaink szemüregéből is fény felé kúszó, / ünnepnapon, gyászban is legvégső haza, / óvd a sorsunk: értünk vérző, ismeretlen katona.” Ezt a verset igen, a fennebb idézett Nyílt levelet... azonban nem találja meg ebben a kötetben az olvasó-* mint ahogy többtucatnyi más költeményt sem, melyeknek itt lett volna a helyük. A bőség zavarával küzdött a válogató, vagyis jómagam, s ez a küzdelem egyszerre volt hálátlan és hálás - de mindenképpen szívesen vállalt feladat. Egyrészt, mert én hiszek abban - tűnjék bár anakronizmusnak -, hogy léteznek, manapság is születnek szép versek, melyek tennészetesen egyszersmind jó versek is, ami nem biztos, hogy fordítva igaz, még ha a szép és a jó mint esztétikai-minőségi kategória ismérvei gyakran egybeesnek is. Másrészt, mert Kulcsár Fe* , , E dolgozat utószónak készült a Kulcsár Ferenc legszebb versei című, az AB-ART Kiadónál a közeljövőben megjelenő kötethez. - Л szerk.
