Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Feljegyzések elmenőben (2009) VI. (napló)
Feljegyzések elmenőben VI 17 Szeptember 14., hétfő. Hogy rövidülnek a napok! így, szeptember közepén a délután már alig egy arasznyi, és utána mindent betakar az alkonyat. Délután bent voltunk Sándorral Kassán mindenféle ügyeket intézni. Tapasztalom, s már nem első alkalommal, hogy egyre idegenebbnek érzem Kassát, s egyre távolibbnak. De ennek nincs semmi gyakorlati jelentősége. Délután A rák évadának első részét néztem át és véglegesítettem. Holnap az egész végére is pont kerül, aztán a többi már a Madách-Posonium Kiadó dolga. Még egy „korszakos” mai fölismerés: ha írás közben egy kicsit balra döntöm a betűket, az írásom némileg olvashatóbbá válik. Igyekszem ezt nem elfelejteni, hogy legalább magam után el tudjam olvasni, amit ide körmölök. Andrist holnap műtik - többször gondoltam rá ma, s nem kis aggodalommal. Tudom, ismerem a műtét előtti utolsó órák iszonyatát, hiszen magam is megéltem ezt a tapintható időt, vagy pontosabban: a létezés tudható idejét - valamit, amit nem lehet sem megfogalmazni, sem értelmezni... És nem tudható a holnap! Szeptember 17., csütörtök. Főzés, pakolás holnapra. Sándor megy Veresegyházra, hát ezért a készülődés. Körte, alma, s az őszibarack első termése utazik-kóstolónak - az unokákhoz. Délután jól elfáradtam, s egy kicsit még most is szédelgek. A kazánt is kitisztítattam, ebből is látható, hogy közeledik az új tél. Az előbbi tapasztalatok nyomán egy kicsit tartok tőle. Hogyisne! Ugyan már 61 kiló a tegnap mért súlyom, de a „védőréteg”-jó 10-15 kiló izom és zsír-még mindig hiányzik. Úgy néz ki, hogy ezt a telet is végigdidergem. Az előbb beszéltem Andrissal telefonon - úgy tűnik, a nehezén már túl van. A hangja tiszta, derűs, mint volt korábban. Szeptember 19., szombat. Tőzsér Árpi annotációt kért A rák évadához. Az alábbi hirtelen készített vázlatot küldtem el számára. „Amikor a létezés ideje órákban mérhető, s a következő nap meg- vagy túlélésére az ember esélye zéró szintű, akkor valami megnevezhetetlen bizonytalanság válik uralkodóvá - egyféle természetellenes csend... A rák évada című munkám ennek a természetellenes, »csend utáni« állapotnak a megélhető - és lehetséges - új valóságnak (talán a valóságon túli valóságnak) emberi-szellemi dimenziója. Egy küzdelem emlékei, két hangra komponálva - hat tételben. A. Jégzajlás láza »előhang«, amelyet a spenceri idézet vezet fel: »A test tudata elvész, és csak a tér tudata marad«. A II. és a III. tétel ezt az invokációt — 38 szakaszra tagoltan — megélhető valósággá bontja ki, a vers és a próza együtthangzásával. A vers-vonulat minden része a Jégzajlás láza egy-egy sorát viszi előbbre. A rák évada a felső, a Jő napra nap az alsó vonulatában követi azt. Az Igen és a Nem között, valamint a Csillagrögök című szakasz pedig lényegében ennek az ellenpontozása: a létezés reményét fölvillantva és dokumentálva.
