Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Z. Németh István Idő; Mutató; No para (versek)
Z. NÉMETH ISTVÁN Idő én kannánként hozom a boltból míg másoknak titkos föld alatti csöveken szállítja valami államközi szerződés csak megnyitják a csapot és ömlik rájuk a friss idő akár naponta le is zuhanyozhatnak nekem szűk órák jutnak itt-ott ellopok egy percet másoktól sejtjeim mégis megöregszenek mire kimondok egy jól megformált gondolatot fél szemmel látom már üres a kanna nincs időm megvárni a hőn óhajtott választ rohanok a boltba persze éppen zárás előtt utolsó centjeim rakom ki a pultra ossza be jobban tréfál a kasszásnő nekem tengernyi van lakkozott körme villan úszom benne s ha nem hát a partján napozom szüleim hagyták rám nem fogy el sosem hazafelé tántorgók ráncosodó arccal kirakatból néz vissza egy őszhajú gyermek emelem kannám döbbenten alján lyuk tátong Mutató az idő csupán számítógépes program: a fájdalom kiterjesztése a nemlét fanszőrzetébe ragadt mikrocsip a létezésed semmibe vert szög
