Irodalmi Szemle, 2011
2011/10 - IRODALMI SZEMLE - Zalán Tibor: Kadenciák 10. (vers)
Irodalmi szemle ZALÁN TIBOR Kadenciák 10. Lombok tövén ringatózik az alkony Tengerre látok Teraszon alszom Számba veszem ami volt de már nincs Szobám ajtaján csak kívül van kilincs * Ami el tud romlani az romlik el fogok jutni addig a pontig hogy Péterként árulom el magamat Átvágott torkú kakas a virradat * Hónapok telnek el néha évek Beteg vagyok Vértócsán heverészek * Romlottam pszichoanalízisben én is Magamra hagyott az Isten Végre kivergődtem a mocsárból de ö arcomba köpött és rám szólt hátra arc - tudjam már hol a helyem Háttal magamnak dudvaként létezem * Jártam eltévedt léptek csarnokában Sötét volt hideg Kígyókra vigyáztam * Homályos látásában a távol hajnali vadászathoz kürt rivali Vérébe fektetve fűben a vad Ordítana de neki nem szabad * Megint a hallgatás s megint meggyötri Testét a lélek betegséggel tölti
