Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - OLVASÓ 2011/2012 -1. - Benyovszky Krisztián: Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen (tanulmány)
Olvassunk és tanítsunk Móriczot - másképpen 91 lecsap ezekre a frázisokra, és a saját önös céljainak megfelelően társit hozzájuk új értelmet. Ezzel is szorosabbra fűzve a kapcsolatot maga és az újonnan megválasztott főügyész között. Érdemes ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet a szólás és Kopjáss sorsa közötti összefüggésre. Móricz korábbi müveiben is megfigyelhető volt az állandósult szó- kapcsolatok (frazémák) cselekményképző szerepe (Tragédia). A „Hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon” utal a szereplő élethelyzetének átmenetiségére és társadalmi státusának köztességére - arra, ami aztán személyes tragédiájának okozójává válik. Kopjáss, az ölébe hullott állásnak köszönhetően, már nem az, aki azelőtt volt, feljebb került a társadalmi ranglétrán, de még nem biztos a pozíciója. Képletesen szólva: egyelőre még csak a hatalom előszobájában toporog. És éppen ez a to- porgás, ez a hezitálás vezet oda, hogy kiszorul mindkét világból: a korábbi, szerényen és a helyi hatalmasságok piszkos ügyeitől távol élő névtelen hivatalnokéból éppúgy, mint a város irányítóival parolázó nagyreményű főügyészéből. Egy másik szólást segítségül híva: két szék között a földre esik. Öngyilkosságba torkolló rövid karriertörténete mintha azt példázná, hogy nem lehet a kecskét úgy jóllakatni, hogy közben a káposzta is megmaradjon. Nem lehet megalkuvás nélkül egyszerre megvetni és közben pedig hasznot húzni a kisvárosi potentátokkal6 való kapcsolatból. A cél - a rokonok és a városka rászorultjainak segítése - nem szentesíti az eszközt (protekció, szemhunyás a törvénytelenségek felett). Érdekes adalékul szolgál az előbbiekhez a regény Szabó István rendezte filmváltozatának befejezése. Kopjáss a törvénytelen üzletekből felépített sertéstenyésztő udvarán lövi meg magát. A film utolsó kockája azt mutatja, amint a főszereplő élettelennek tetsző teste mellett egy röfögő hízódisznó lakmározik komótosan. A befejezés keltette hatás ezáltal eltolódik a tragikomikum pólusa felé, de egyúttal felidézheti az ismert közmondást is: Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. Nem véletlenül nevezi a főhőssel azonosuló elbeszélő „elátkozott vár”-nak a lepusztult sertéstelepet. AJÁNLOTT SZAKIRODALOM Benyovszky Krisztián: Fosztogatás. Máricz-elemzések. Kalligram, Pozsony, 2010 Fenyő D. György szerk.: A kifosztott Móricz? Krónika Nova, Budapest, 2001 Györffy Miklós: Móricz Zsigmond dzsentri-regényei - mai szemmel. In uő: Magyar elbeszélő szólamok. Kalligram, Pozsony, 2004, 44-67. Rácz I. Péter: Egy nem fontos regény? (Móricz Zsigmond: Rokonok). Szép Literatúrai Ajándék, 1997. 1-2. szám, 153-161. Szegedy-Maszák Mihály: A realizmus mint történeti irányzat. In uő: Kemény Zsigmond. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1989, 9—41. Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz. Kalligram, Pozsony, 2008 Tarjányi Eszter: A dzsentri exhumálása. Valóság, 2003. 5. szám, 38-64. Tverdota György: Nevető rokonok. Irodalomtörténet, 2005. 2. szám, 123-130. 6 Potentát: nagyhatalmú, befolyásos ember, de ugyanúgy jelenthet hatalmaskodó, úrhatnám személyt is.
