Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - SZEMLE - Sándor Zoltán: A szerző és a műve (Fekete J. József: Elmélet helyett: koreográfia)
SZEMLE 75 ból csak az számított megtörtént eseménynek, amit írásban is „megörökített”. A lejegyzett szöveg iránti efféle hozzáállásnak köszönhetően, Szentkuthy impozáns életművében az elbeszélő és értekező próza mellett a marginális (irodalmi) műfajoknak is nagy figyelmet szentelt. Hatvan év alatt háromszázezer oldal terjedelmű naplót hozott létre, figyelmes műgonddal írta leveleit, dediká- ciói rendszerint külön mikrotörténetekké lombosodtak, de az utóbbi tíz esztendőben róla megjelent kötetek tükrében úgy tűnik, hogy „az író a szóbeli előadás műfaját is kisajátította művészete számára”. Fekete J. József valamennyire külön kitér, ugyanúgy, mint az író-olvasó széljegyzeteire, olvasás közben tett feljegyzéseire, valamint a fényképhagyatékából származó, nőket ábrázoló képekből készült fotóalbumra is, az emberi és a szerzői én egyszerre szerteágazó és egybetartó sokrétűségének a felmutatásával Szentkuthynak azt a sokszor idézett meglátását nyomatékosítva, miszerint „...távoli dolgok között azonosságot látni, egyetlen egyöntetűnek látszó dologban pedig ezer különféleséget felfedezni, így szokta látni, összeilleszteni és felbontani a világot a tudós és a művész (a kettő egy!) szeme”. Legújabb Szentkuthy-olvasataiban Fekete J. József felvillantja azokat a sarkalatos pontokat az alkotó életművében és életrajzában, amelyekkel a leendő filológusoknak és Szentkuthy-kutatóknak érdemes lenne foglalkozniuk, ugyanakkor egy részét ennek az eszményi anyagnak már maga is feldolgozta, jelentős alapanyagként használva fel korábbi müveit, amelyekből átemelt részeket, idézeteket és megállapításokat épít be új kötetébe. A negyed évszázada tartó Szentku- thy-tanulmányozás alatt Fekete J. Józsefnek az Elmélet helyett: koreográfia az ötödik kötete Szentkuthy Miklós műveiről és életéről, az Olvasat - Esszék Szent- kuthyról, az Olvasat II. - Újabb esszék Szentkuthyról, a Széljegyzetek Szentku- thyhoz és a POST című Szentkuthy-mo- nográfia után. Nem véletlenül jegyezte fel Magánynapló című munkanaplójában a következőt: „Halálom lesz ez az egyetlen téma, ez az egyetlen stílus.” Ehhez azonban fontos hozzátenni, hogy Szentkuthy életének és munkásságának a tanulmányozásával és feldolgozásával egy időben Fekete J. József a saját életét is boncolgatja, és annak megértése keresésére indul. Szentkuthyhoz hasonlóan, aki mások bőrébe bújva tulajdonképpen mindig magáról írt, Fekete J. József is sokszor, Szentkuthyról értekezve, saját szerzői kételyeit és meglátásait teszi szóvá, nemcsak a mester interpretálása kapcsán, hanem attól eltekintve és azon túlmutatva is. (Napkút Kiadó, Budapest, 2010) SÁNDOR ZOLTÁN