Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Duba Gyula: Mikszáthot olvasva (esszé)
78 Duba Gyula lítani a mai modern felfogással, mert az olvasónak igy szembetűnőbb, hogy a világ mennyit változott, bár alapjában a karakterek, bizonyos viszonyok közt, mindig ugyanazok voltak” - mondja az író. Mikszáth a fantasztikus forma adta lehetőségeken belül is realista marad. Fiktív bölcselkedésbe sem kezd, mindenki önmagát adja, a dialógusok természetesek, az írói képzelet pompásan bírja az időben való kalandozás egyetemes hitelességét. Az író fantáziája, képzeletének realizmusa méltó rokona az örök mesebeliség alapértékeinek, a mítoszokban rejtőző erőnek! így születik a történet, amely alapjában hihetetlen, valamilyen csoda folytán mégis igaz! 3 Az utóbbi időben legszívesebben Mikszáth publicisztikáját olvasom. Karcolatait a Clubról és a Folyosóról, az igazi humoristákról meg kortársairól, elbűvölnek „tudós írásai”, amelyek tehetsége, teremtő lelke szikrái, munkája mindennapi forgácsai, melyekben azonban benne van a derék nagy fa nemes anyagának minősége. Olyan empatikus humor, felkaroló csipkelődés, bizonyos derűs és nagyszívű létszemlélet, amely sajátos anyagként szemléli az emberi lelket és nem bírálni kívánja, hanem megérteni. A karcolatok története című írásában, mely Országgyűlési karcolatok című kötete előszava, írja alanyairól: „Nem, nem; soha se bántottam rossz célzattal egyiket sem, hiszen enyimek, magyarok. De ők se bántottak. Egy évtizedig csipkedtem, szurkáltam őket...” Talán ez is műfajával, a meséléssel függhet össze. A mesélő valamilyen módon, közvetve vagy közvetlenül, mindig az emberi nagyságról, szépségről beszélt. írásai hangulata is ebből következik, legjellegzetesebb tulajdonságuk a kedély. Az ado- mázás csak ennek kifejeződése. Mikszáth kedélye bizonyára alkati tulajdonsága: szeretett jóízűket beszélgetni. Mikszáth mélyen érzi, hogy az ember a természet része, annak alkotóeleme, szembenéznek egymással, ám ez mélyen függ tőle, titokzatos erők hatnak rá, de gyakran tehetetlen velük szemben s el kell viselnie őket. Ennyi Mikszáth kozmológiája, melyből igazságai következnek. Mindenekelőtt az, hogy az írónak a megismerésre kell törekedni, munkája felfedező, tekintete feltáró jellegű. Az író meg akarja érteni a dolgokat, meglátni az összefüggéseket, „megérezni” az életet. Megérezni és elgondolni, s a megsejtett „igazságokról” a jó kedély elégedettségével hírt adni. A titkokat csodáknak érzi, és még a bűnt is „megértéssel” szemléli, tudván, hogy az az ember alapvető tulajdonsága, emberi gyengeségének, esendőségének legkirívóbb jegye, és szánandó érte. Mikszáth nem moralista. író. Tanító, de nem nevelő - feltáró olyan értelemben, hogy új igazságoknak ad nevet és módjával ítélkezik! Ám jó kedélye nem a megbocsátást szolgálja, hanem a létünk elviselhetőségét állítja - ebben él az üzenete. íróként is az életöröm híve.
