Irodalmi Szemle, 2011

2011/9 - ARC - Mislay Edit: Hangok útvesztőjében (beszélgetés Lacza Évával)

Hangok útvesztőjében 43 gyerekkorától rádiós volt, Tóth Erikát, aki nagyon keményen beleásta magát az ok­tatásügybe, Molnár Juditot, aki kiváló volt a híradásban, Neszméri Rózát, aki ko­rábban parlamenti tudósító volt, Havasi Pétert, aki akkoriban súlyos betegséggel küzdött, Horváth Katalint, akinek a zenei szerkesztők közül egyedüliként volt fel­sőfokú zenei végzettsége s az egész zenei archívumnak kiváló ismerője volt.- Két év után fájó pont ez még az életedben?- Nem. Egyébként sem ért meglepetésként, mert régebben is voltak elbocsátások a rádióban. Azzal a különbséggel, hogy a korábbi években a leépítések miatt küldtek el embereket, és az egész rádiót érintette. Egyszerűen megadták a minden rádiós „egységre” egyformán vonatkozó százalékszámot, és kész. A mi elbocsátásunk nem felsőbb „ukázra” történt, nem a szlovákok ötlete volt, hanem a magyar adásból in­dult ki. Ami engem akkor személy szerint meghatott: a szlovák kollégák együttér­zése. Bevallom, kicsit meg is lepett, és jólesett.- Tavaly jelent meg a Madách-Posonium kiadásában újabb „rádiós" könyved, a Beszélgetések múlt időben, amely memoár jellegű, illetve nem egészen, hiszen visz- szamész benne az első Csehszlovák Köztársaság idejébe is.- Kezdjük ott, hogy a könyvet Tőzsér Árpád „rendelte” tőlem, és elmondta az el­képzeléseit is. Én korábban már elkezdtem írni a magyar adás történetét regényes formában, a Nap Kiadónak szántam. A kiadó igazgatója, Barak László azonban nem kapott támogatást a könyvre, így félretettem. Amikor Tőzsér Árpád megrendelte tő­lem a könyvet, elhatároztam, hogy ezt a már meglévő anyagot is beleveszem, és in­terjúkkal egészítem ki. Kicsit szégyelltem is utólag a dolgot Barak előtt, de tisztáz­tuk. Árpád meg volt elégedve, megdicsért, és nekem sokat jelent a véleménye.- Van a pályáról olyan meghatározó élményed, amelyre visszagondolva úgy érzed, „emiatt érdemes volt"?- Nem vagyok teátrális típus. Voltak persze pillanatok, például ha kitaláltam egy műsort, s a hallgatók betelefonáltak, hogy tetszett, az jó érzés volt. Vagy, amikor az 1990-es években rengetegen hallgatták az adást, és mi, rádiósok, ha valahová tele­fonáltunk, és bemutatkoztunk, mindenhol ismerték a nevünket.- Születésnapodra mit kívánsz magadnak?- Épp azon gondolkodtam, megünnepeljem-e egyáltalán. Nem szeretek ünnepelni. A születésnapokat sem szeretem.- Mit szeretsz?-A virágokat, a földet túrni, ha van hol. Újabban pedig, vagy másfél éve, olajképe­ket festek. Tihamért, a férjemet is megörökítettem egy óriási képen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom