Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Mislay Edit: Hangok útvesztőjében (beszélgetés Lacza Évával)
Hangok útvesztőjében 43 gyerekkorától rádiós volt, Tóth Erikát, aki nagyon keményen beleásta magát az oktatásügybe, Molnár Juditot, aki kiváló volt a híradásban, Neszméri Rózát, aki korábban parlamenti tudósító volt, Havasi Pétert, aki akkoriban súlyos betegséggel küzdött, Horváth Katalint, akinek a zenei szerkesztők közül egyedüliként volt felsőfokú zenei végzettsége s az egész zenei archívumnak kiváló ismerője volt.- Két év után fájó pont ez még az életedben?- Nem. Egyébként sem ért meglepetésként, mert régebben is voltak elbocsátások a rádióban. Azzal a különbséggel, hogy a korábbi években a leépítések miatt küldtek el embereket, és az egész rádiót érintette. Egyszerűen megadták a minden rádiós „egységre” egyformán vonatkozó százalékszámot, és kész. A mi elbocsátásunk nem felsőbb „ukázra” történt, nem a szlovákok ötlete volt, hanem a magyar adásból indult ki. Ami engem akkor személy szerint meghatott: a szlovák kollégák együttérzése. Bevallom, kicsit meg is lepett, és jólesett.- Tavaly jelent meg a Madách-Posonium kiadásában újabb „rádiós" könyved, a Beszélgetések múlt időben, amely memoár jellegű, illetve nem egészen, hiszen visz- szamész benne az első Csehszlovák Köztársaság idejébe is.- Kezdjük ott, hogy a könyvet Tőzsér Árpád „rendelte” tőlem, és elmondta az elképzeléseit is. Én korábban már elkezdtem írni a magyar adás történetét regényes formában, a Nap Kiadónak szántam. A kiadó igazgatója, Barak László azonban nem kapott támogatást a könyvre, így félretettem. Amikor Tőzsér Árpád megrendelte tőlem a könyvet, elhatároztam, hogy ezt a már meglévő anyagot is beleveszem, és interjúkkal egészítem ki. Kicsit szégyelltem is utólag a dolgot Barak előtt, de tisztáztuk. Árpád meg volt elégedve, megdicsért, és nekem sokat jelent a véleménye.- Van a pályáról olyan meghatározó élményed, amelyre visszagondolva úgy érzed, „emiatt érdemes volt"?- Nem vagyok teátrális típus. Voltak persze pillanatok, például ha kitaláltam egy műsort, s a hallgatók betelefonáltak, hogy tetszett, az jó érzés volt. Vagy, amikor az 1990-es években rengetegen hallgatták az adást, és mi, rádiósok, ha valahová telefonáltunk, és bemutatkoztunk, mindenhol ismerték a nevünket.- Születésnapodra mit kívánsz magadnak?- Épp azon gondolkodtam, megünnepeljem-e egyáltalán. Nem szeretek ünnepelni. A születésnapokat sem szeretem.- Mit szeretsz?-A virágokat, a földet túrni, ha van hol. Újabban pedig, vagy másfél éve, olajképeket festek. Tihamért, a férjemet is megörökítettem egy óriási képen.
