Irodalmi Szemle, 2011
2011/9 - ARC - Zsávolya Zoltán: Stílusok között - korszakok fölött (tanulmány Petőcz Andrásról)
36 Zsávolya Zoltán súlyeltolódások vagy élesebb váltások, markáns összeolvadások felett átlendülve. Egyetlen nagy, átfogó; habár igen gazdag, sokágú, mégis minden rétegre kiterjedő egyöntetűség uralkodik ebben a lírában, s ennek leképezéseként ebben a kötetben. S ez igaz a felragadott irodalmi motívumok használati eljárásaira éppúgy, ahogyan akár még az újraírásokra is. Szinte már „paradox” intenzitással Petőcz András „Annette Labelle”-, „Seymour Glass”- és „Mecseki Rita Eszteť’-versei mutatnak rá a leginkább - a legnagyobb távolságokat átfogva - a szóródó, önmagán belül oszcilláló költői hang mindenkor meglévő, megmaradó lényegi azonosságára, míg a „zárójelversek”, e különleges szonettsorozat darabjai ennek a lírai intonálásnak a realisztikusabb napló vagy az öndokumentálás irányában nyíló határvidékeit alakítják ki. Végül a repetitivitás vagy a meditativitás területéhez tartozó légies-lebegős szonettek, együtt a szintén meditativ hosszabb költeményekkel, e koncentrált válogatás lehetőségeihez képest bőségesen szerepelnek. A változatosság gyönyörködtető demonstrálásán, a fölényes mesterségbeli tudás magaspontjainak megmutatásán túl - jobban, mint bármely kritikai bizony- gatás vagy cizellált interpretáció - ez a primer anyag maga bizonyítja igazán diadalmasan a sokrét(eg)ű petőczi líra tényleg megdöbbentő és mégis magától értődő egységességét, eredendő értékét.