Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Duba Gyula: Mikszáthot olvasva (esszé)
Mikszáthot olvasva 75 könyveit, A tót atyafiakat és A jó palócokat. Első nagy sikerei ezek, melyek 1881-ben or-szágos hírűvé tették Mikszáth nevét! Melyeket nemsokára franciára fordítva Párizsban is kiadtak. Nem véletlenül! Ragyogó début, új világot, friss szemléletet emel a magyar irodalomba, a felső-magyarországi nép életét. A korba belegondolva: felfedezés! A kiegyezés utáni nemzeti fellendülésben, a frissen, mohó tájékozódásban és értékkeresésben olyan meglepetés lehetett a két mű - mély empátiával szemlélt világa és érzésgazdagsága -, mint valamiféle kietlen tájban és kallódó vidéken egy váratlan virágos rég. Jókai romantikusan édesbús népélete és Vas Gereben vidékiessége után realista rácsodálkozás a világra, józan bámulat emberi szépségei felett. Színes híradás egy rejtőző tartományról, a titokzatos Palócországból, az ősi Gömörből. S milyen híradás? Plasztikusan gazdag, finom humorral átszőtt panoráma, ízesen népi szövetű, bölcs és empatikus magyar beszéd. Mikszáth írásmüvészetének titka gyerekkorának élményvilága, a szülőföldi táj népi élete, szociális és népi valósága, mely oly mély nyomokat hagyott képzeletében és nyelvezetében. Móricz Zsigmond is a gyermekkorra hivatkozik az írói alkotó- készség minősége kérdésében. Mikszáth öntudatra ébredésének és tájélményeinek hiedelemvilágából építette fel hatalmas költői birodalmát. Úgy bájol el stílusának szépsége és nyelverejének tökélye, hogy nem gondoljuk át, nem érezzük tulajdonságait, minőségét, hanem mintegy levegőként belélegezzük; ösztönösen lenyűgöz, mint minden elemi jelenség. Mesteri a természetleírások érzékletessége és a tárgyi világ pontossága, a táj számtalan gazdagon árnyalt szépsége, a felföldi vidék különös ereje és lakóinak sajátos lelkisége! Mikszáth ehhez kitünően ért, a vérében van. Kedélyesen és fesztelenül mesél, anekdotázik és humorizál, s mennyire minden a helyén van szövegében, mily magas fokú belső harmónia jellemzi a klasszikus mesélőt. Alig ismerek szlovák klasszikust, aki népét olyan mély intuícióval és empátiával, oly hiteles realizmussal rajzolta meg, mint ö! S ebben a régió levegőjének és népi világa kohéziójának is szerepe lehet. A palócság jellege, érzésvilágának és lelkiségének ismerete homályosabb lenne nélküle. Számomra példája annak, ahogy az író emberi mélységekbe világít és felfedi az ott rejtőző lényeget! S ennek okán elgondolkoztató, milyen elemi varázs él a felföldi tájban, mily rejtélyes és megfoghatatlan életerő, amely ily módon mutatja meg magát. Talán hegyei, erdei, folyói és várromjai teszik, meg a köztük lévő falvakban, vidéki városokban és az emberekben élő hiedelemvilág! Milyen titokzatos, kozmikus értelmű lény súg olyan szellemi óriásoknak, mint Mikszáth vagy Krúdy Gyula s előttük Jókai Mór. A felvidéki táj máig élő üzenete ez, vagy elsüllyedt Atlantisz már, melyet még számon tart a szép emlékezet?! Mikszáth néhány müve okán olyan gondolatom támadt, hogy az érzések és csodák iránti fogékonysága és népi hiedelemvilágának „tündérisége” rokonítható lenne Márquez egzotikus kolumbiai miliőjének bájával, irodalmi fantasztikumával, akár korai elődje lehetne neki. Stílusuk bár különböző és nyelvi anyaguk is másféle, ám mindkettőjük szövegeiben ott rejlik az emberi egyetemességnek valamilyen mélysége, a lélek „anyagának” örök minősége, valamiféle titokzatos csodaszerüség! A Buendiák folyamatos forradalmi szenvedélye Pongrácz István gróf örökös harci kedvével vethe
