Irodalmi Szemle, 2011

2011/9 - IRODALMI SZEMLE - Gál Sándor: Az ölelés (vers)

GÁL SÁNDOR Az ölelés

mikor az áradás elérkezett feketébe öltöztek a folyóparti füzek és láthatóvá vált ahogy egymást védőn árnyékaikból

időtlen torlaszokat emelnek az érkező áramlatok tiszta sugara rájuk vetült előtűntek

az emlékezet mélységei kitakarták önmagukat ismét valósággá lettek látható egésszé és minden omladék lakhatóvá üdvözölt lett valós otthonná benépesült az út és az udvar kinyílt a madárszámyú kapu s a faragott fekete kapufélfák a befogadás irányát jelölték hűvösen felbuzogtak az elfeledett kút forrásai kirügyeztek az egykor-megégett eperfák fuvallatuk megérintette a gyülekezet sátorát a háztetőn szerelmes galambok burukkoltak az utca porában a lovak patái hallható volt a vágta dobaja s a csendes poroszkálás neszezése is és a partok távolából ének szárnyalt a hazatérő aratók hála-szava elém idézi a múlhatatlant az élő együtt-lét tiszta biztonságát

íme az akkor és a most ölelése