Irodalmi Szemle, 2011
2011/9
„ ...egy olyan új, a hagyományos kisplasztika- műforma kategóriába illeszthető munkákból fel fűződő szobor-, illetve domborműsorozat - és az ezt előkészítő vagy kísérő rajz-együttes - született meg Lipcsey György műhelyében, amely anyagában és a kivitelezés technikájában újabb váltást jelez: [...] ezek a művek viaszveszejtéses bronzöntő eljárással készített egyedi, finoman modellált, bensőséges atmoszférával övezett, meditativ árnyaltságé alkotások. [...] Az új műveken - amelyek továbbra is megőrizték a jelszerűséget, a szimbolikus tömörítést és gondolati utalásrendszert - azonos szerepet kap a tömeg és a szerkezet, a test és a felület, a zártság és a nyitottság, a szilárd térbe ál/ítottság és térrel való harmonikus eggy>éolvadás. A szobrok: furcsa, különös, egymásra támaszkodó elemekből magasodó titokzatos architektúrák, talán tornyok, esetenként megmagyarázhatatlan rendeltetésű szerkezetek vagy rejtélyes konstrukciók, amelyek geometrikus meghatározottságú térformák [...] és alakzatok [...], és ezek átlyuggatott rácsozaté, szabályosnak tűnő síkjaiból és meggörbülő palástjaiból épülnek fel. ” Wehner Tibor
