Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG - Borsi-Kálmán Béla: A változás élménye - és a változatlanság bizonyossága (tanulmány Filep Tamás Gusztávról)
VÁLTOZÁS, VÁLTOZATLANSÁG £ BORS1-KÁLMÁN BÉLA A változás élménye - és a változatlanság bizonyossága Portrévázlat Filep Tamás Gusztávról, avagy gondolatszilánkok az Ismeretlen (magyar) Filosz egy munkanapjáról Mottó: „ ...a meglévő ismeretek felduzzadnak, kitöltik az üres tereket, és ezzel hamis értelmezési lehetőségeket kínálnak Jól. ” 1 Képzeljük el: él valahol a lcülső-Ferencvároson túli terület egyik sokemeletes lepukkant blokkjának valamelyik mérsékelten komfortos lakásában egy háromgyermekes, ötvenedik életévét elérő férfiú, aki generációs (s lakótelepi) sorstársaihoz hasonlóan hajnali hatkor elnyomja a vekkert, kivánszorog a konyhába, enyhén remegő kézzel cigarettára - s ugyanazzal a mozdulattal az orosz gázzal üzemelő tűzhely rózsája alá - gyújt, mélyet szippant belőle, majd automatikusan magába dönti az ilyetén módon megfőzött (vagy csak felmelegített) fekete levest. Mivel bölcselkedésre hajlamos lény - mint később látni fogjuk: amolyan igazi, töröl metszett „filosz” - átvillan az agyán: - nocsak, én tüstént a végén kezdem, pedig épp csak pity- mallik; mi marad akkor (hátra) az egész (munka)nap(om)ból, ha e korai órán máris a török világ nedűjét szürcsölöm? Reménykedhetek-e ma valamiben még egyáltalán?... Mélyebb elmélkedésre persze nincs idő (elhesseget azért magától egy diszkréten erotikus gondolatfoszlányt), mert a legkisebb gyerek iskolába viendő... Irány tehát a (kék) metró, annak is (először) a zsúfolt lejárója. A tolongásban, egyik kezével a korlátot markolva, a másikkal a kisfiú kezét szorongatva, a mozgólépcső ereszkedésének ritmusában egy „nagy magyar író” életnagyságú portréja , jön szembe”... aztán még egy. - A fotósok remek munkát végeztek - állapítja meg hősünk a rá jellemző maradi tárgyilagossággal -: távolba révedő filozofikus tekintet, enyhén félre biccentett, ritkás frizurájú koponya, stílszerűen a figyelmező mutatóujjal megtámogatva... - Hát igen, gondolja (vélhetően) Filep Tamás Gusztáv (a továbbiakban: FTG), így kell ezt csinálni; akiről ilyen pompás fénykép készíthető- s főképp kiállítható -, az csak zseni lehet. Legalábbis egy „ügyeletes zseni”. Olyan - folytatja hevenyészett eszmefuttatását -, akinek talán az opusait is fölösleges elolvasni, hogy érezzük eszméletlen kisugárzását...
