Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Tözsér Árpád: Között. Kő. Tanknyomok (emlékezés Nemes Nagy Ágnesre)
6 Tőzsér Árpád A felsorolt rengeteg tétlen, mintegy egymásra dobált alany és tárgy immár „két sötét tábla jelrendszerei”, az ég is, föld is elsötétedett, nem töltik jelentéssel a „fekete nád sávját”, a „között” tárgyait, a létet Akkor sem tudtam, ma sem tudom elvonatkoztatni a komor müvet a kortól sem. 1969-ben vagyunk, egy évvel Csehszlovákia szovjet lerohanása után, s az ég és föld között: kő és tanknyomok. S mikor a Közöttet olvastam, eszembe jutott a költő egy évvel azelőtti, a Dubček nevét rikoltozó Reiselnek címzett megjegyzése is: Majd kiáltasz te még Kádárt is, öregem! A Nemes Nagy-versekből teljességgel hiányzanak az ideológiai utalások, a politikum, a „Között. Kő. Tanknyomok” sor sem az. Az én értelmezésem szerint arra utal, hogy tájainkon - de talán a létben magában - a (föld nélküli) „ég és ég” anomáliája, valamiféle kozmológiai hatalom lehetetleníti el az állítmányt, ha úgy tetszik: az embert. S a mindenkori „politika” is csak ennek a kozmológiai erőnek a része. A „kő” és a „tank” az eredetüket és következményeiket tekintve azonos entitások, közöttük az egyén tehetetlenségre, az örök „között” állapotára, a dolgok puszta tudomásulvételére van ítélve. Én ebben az időben a Közép-Európa-eszme megszállottja voltam, ahová néztem, mindenhol Közép-Európa metaforáját, s a benne megmutatkozó lét nélküli tudat abszurdumát észleltem. 1970-ben A homokóra nyakában címmel írtam egy kis dolgozatot, vázlatot az akkori Közép-Európa-víziómról, s belefoglaltam azoknak a költőknek a galériáját is, akiknek a verseiből a közép-európai lét bizarrságát kielemez- hetőnek véltem. S tettem ezt elsősorban azért, mert úgy láttam, a közép-európai kiúttalanságból pillanatnyilag éppen az jelent olyan-amilyen kiutat, ha a lét nélküli tudat kondíciójából irodalmat csinálunk. S ha a „közép-európai költők” névsorába Nemes Nagy Ágnest is felvettem, akkor azt elsősorban a Között című verse alapján tettem. Aztán változtak az idők, megjelent a költő Között című válogatása, s benne a Között című szöveg központi helyre s kötetszervező funkcióba került. S hatására az egész Nemes Nagy-oeuvre átértékelődött kissé. Felerősödött a költő korábbi sajátos, csak nyomokban jelenlevő manicheizmusa, verseiben markánsabban kezdett működni az anyagi-emberi világ szenvedés-princípiuma, a jó és rossz iránt egyaránt közömbös, s így mindkettőt ugyanolyan erővel érvényesítő, rejtélyes kozmikus hatalom, s meghangsúlyozódott a között-lét kiszolgáltatottsága e hatalomnak, az egyén puszta tudatra, tudomásulvételre ítéltsége. S megint vissza az „én Nemes Nagy Ágnesemhez”! A fentebb tárgyalt időben korábbi nagy terveim, közép-európai elszánakozá- saim illúzórikusaknak bizonyultak, a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején írni kezdtem hát az iróniára hangolt Mittel-verseimet, s újraírtam az egykori „homokóra-víziómat” is. Most immár egészen más fekvésben, az Arany János-i „hadd lám, uram isten: mire megyünk ketten!” kacaj öniróniájával rajzoltam meg a „közép-európai költők” portréit. Nemes Nagy így jelenik meg „Mittel úr emlékeiben”:
