Irodalmi Szemle, 2011
2011/8 - TALÁLKOZÁSOK A SZÖVEGTENGERBEN - Tözsér Árpád: Között. Kő. Tanknyomok (emlékezés Nemes Nagy Ágnesre)
Találkozások a szövegtengerben t TŐZSÉR ÁRPÁD Között. Kő. Tanknyomok Nemes Nagy Agnes - húsz év múltán Húsz éve halott Nemes Nagy Ágnes, a magyar költészet egyik legnagyobbika, s most, 2011-ben, nemrégen, egy kaposvári középiskolai diák így kiáltott föl az érettségin: Úristen, ki az a Nemes Nagy Ágnes?! S mi csak a bonmot-val vigasztalódhatunk: A költőt halála után húsz évre elfelejtik, de ha feltámad, örök életű lesz. Reménykedjünk Nemes Nagy Ágnes feltámadásában! Számomra soha, egy pillatig sem volt halott. Legalább annyira nem, mint mestere, Rilke. Nem tudom, mikor és hol olvastam először a Kettős világban című versét, hisz az első kötete, amely eljutott hozzám, csak az 1957-ben megjelent Száraz villám volt, a Kettős világban című kötet pedig 1946-os keletű. Mindenesetre mikor 1957-ben az „Anyánk képén a világ a ráma” verssoromat papírra vetettem, már az ő Kettős világbanknak a záró sora muzsikált bennem: „A nyíri tájat a csilagokba lépem.” Mikor pedig Turczel Lajos 1963-ban az első önálló verskötetemet méltatta, verseim neki is Nemes Nagy Ágnest juttatták eszébe, így: „Nemes Nagy Ágnes szava és kötetcíme (Szárazvillám) jut eszembe. A Tőzsér-vers legtöbbször ilyen szárazvillámként, a fegyelem és szenvedély harcából született, lényeggé sűrített közlésként jön létre.” Tudom, szerénytelenség a nagy költő halálának évfordulóján és verseinek kapcsán saját magamról elmélkedni, de a „saját” Nemes Nagy Ágnesem portréját akarom itt néhány vonással felvázolni, s az csak személyes élményeimen keresztül lehetséges. Folytatom hát. A Szárazvillámot a megjelenése után valamiféle rejtett kincsemnek éreztem. Az akkori mainstream számomra Illyés Gyula, Nagy László és Juhász Ferenc volt. Róluk vitatkoztunk a Szlovák írószövetség híres-hírhedt „magyar szekciójának” gyűlésein (legtöbbször a feltétlen Juhász-hívő Cselényivel, de például Bábi Tiborral is), ha pedig egyedül voltam, féltékeny kutyaként ,jártam rá” elkapart szellemi táplálékomra: a Szárazvillám verseire (és Szabó Lőrincre persze, de róla majd máskor). „Én szeretem az anyagot, / s gyakran gondolok csontjaimra” - kezdődik a kötet Alkony című verse. Ma Nemes Nagyot úgy általában a rilkei objektív-tárgyias lí-
