Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - SZEMLE - Németh Zoltán: A naplóírás metafikciója (Tőzsér Árpád: Érzékek csőcseléke)
Szemle t A naplóírás metafikciója Tőzsér Arpád Érzékek csőcseléke című kötetéről Van egy versem, egy Tőzsér-vers, a Ja- lousionisták, amelyből a következő idézetet már legalább három-négy helyen felhasználtam, és most is ezzel kezdem: „Ha én azokra a bizonyos »hatvanas évekre« gondolok, nagy, kopaszodó, szögletes homlokot látok, a féltékenység zöld szeme vizslatja alóla Prága, Varsó és Párizs költői iskoláit”- írja Tőzsér a hatvanas évekről. Nos, ez az „ideges” féltékenység általában azt eredményezi, hogy Tőzsér rendre „képben van” a kortárs magyar, európai és világirodalom trendjeit illetően, s ehhez képest is határozza meg és módosítja saját poétikájának vonásait. De miért mondom ezt egy napló, Tőzsér Árpád Érzékeké csőcseléke című, Naplók 1998-2000 alcímű kötete kapcsán? Hát már a naplóíráshoz is a kortárs világirodalom feszült figyelemmel követése szükséges? - tehetnénk fel a kérdést. Ha a Domonique Viart - Bruno Ver- cier szerzőpáros Kortárs francia irodalom' című monográfiájára gondolok, akkor igen. Könyvükben ugyanis arról beszélnek, hogy a 1960-as évek avantgárd szövegkísérletei és az 1970-1980-as évek posztmodem intertextuális játékai után az 1980-as évek végétől az irodalomban újra a szubjektumról, illetve az elbeszélés, a valóság, a líraiság, a történelem és a kritikai elkötelezettség újradefiniálásáról szükséges beszélnünk - legalábbis a francia irodalom újabb fejleményeinek tükrében. Mindez azt vonta maga után, hogy az autobiográfiai műfajok sokasága jelent meg az irodalomban. A napló, az önéletrajz, az auto- fikció (Serge Doubrovsky), az automy- tobiográfia (Claude-Louis Combét), a circonfesszió (Derrida), az autoportré, az emlékezőirodalom, emlékezőpróza (Jacques Roubaud), új autobiografia (Alain Robbe-Grillet), egoliteratúra (Philippe Forest) stb., stb.2 Mint azt a Viart-Vercier szerzőpáros megjegyzi, senki sem várta volna az „új regény pápájától”, Alain Robbe-Grillettől, hogy „valaha is aláveti magát az autobiográfiai irodalomnak”,3 ahogy azt tette önéletrajzi trilógiájában, a Romantikus történetekben (Romanes- cues) 1985 és 1994 között. Úgy gondolom, Tőzsér Árpád Szent Antal disznaja című 2008-as és most napvilágot látott, Érzékek csőcseléke című, 2011-es naplói is ennek az új autobiográ- fiai paradigmának köszönhetik létüket, annál is inkább, mert sem a francia írók, de Tőzsér esetében sem a hagyományos