Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Zirig Árpád: Reggel a legrosszabb... (vers)
ZIRIG ÁRPÁD Reggel a legrosszabb. Reggel a legrosszabb, mikor magamra nyitom az ablakom, előjön a hiány, a visszatérő fájdalom. Az idő ketrecében állok Álmok nőnek körém... a szél az arcunkat véresre marja, a véres arcunk néha összeér. Meleg szavak feszegetik a számat. Kenyérosztó kezem simogat. Hiányérzet nélkül terelgetem össze az elveszett napokat. Szemhéjam mögött felhők, vonuló árnyak. Sötétség. Fények feszülnek (...de mindhiába...) neki a vak éjszakának. A gondolatok beszorulnak a ki nem mondott szóba - felejti múltját, elveszti jövőjét a hitehagyott Európa.
/
