Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Polgár Anikó: Képleírás és szerelmes levél. Philosztratosz Eikonészének retorikai és pedagógiai aspektusai (tanulmány)
Képleírás és szerelmes levél 55 „Ekkor alattuk a föld üde zöld füveket sarjasztott s lótuszt, harmatosat, sáfrányt, és sürüvirágú jó puha jácintot', s a magasba emelte ez őket.” (Devecseri Gábor fordítása) „Kai tó Dii, hote ekoimato en té Idé tó őrei, anthé hé gé anéken lóton kai hiiakinthon kai krokon- roda de ú párén.”33 „Amikor Zeusz elaludt az Ida hegyén, virágokat fakasztott a föld: lótuszt, jácintot és sáfrányt', de rózsák nem voltak köztük.”34 A levél erre a kontrasztra épít: arról nem tesz említést, hogy Zeusz az eposzban nem önszántából, hanem Héra csele révén aludt el (Héra nemcsak varázsövet kért kölcsön Aphroditétól, hogy elcsábítsa vele férjét, hanem az Álmot is megvesztegette, hogy az ölelkezés után altassa el Zeuszt), s a levélben körvonalazódó szituációt egyébként minden tekintetben az eposzi jelenettel párhuzamosnak tartja. A levélben megszólított hölgy a Hérát ölelő Zeusszal ellentétben egyedül alszik, mégpedig rózsákon, s szeretője éppen ezért korholja. A hölgy mintegy a szerelmi szimbolikát meg nem értve képes ellenállni a gyönyörrel eltelítő rózsaillatnak. Az alvás ezúttal a szerelmi tétlenség jele, nem a szeretkezés utáni ernyedtségé, mint Zeusz esetében, a rózsakoszorú pedig feltehetőleg szerelmi ajándék, melyet az ajándék elfogadója a jelek szerint semmibe vesz, hiszen nem kedvesével együtt alszik rajta. Homérosz tehát mind a képelemzés, mind a szerelmes levél esetében egyfajta normát képvisel, s a cél éppen a megdöbbentőnek, az általánosan elfogadottól való eltérésnek a felmutatása. A levél esetében a művész által leírt szituációtól való elhatárolódás a gyakorlati élet és a művészet szükségszerű eltérése, illetve az erre történő hivatkozás révén könnyen megvalósítható. A képleírás ezzel szemben két művészeti ág szuverenitását, látásmódjaik eltérésének szükségszerűségét hangsúlyozza: a festőnek jogában áll az irodalmi előképet saját művészi céljainak megfelelően használni, felülírni és továbbvariálni. Philosztratosz a festmény elemzésekor figyelmen kívül hagyja a kompozíció kérdését, a szerző kilétét, a festészeti stílust és a kronológiát, erősen elválasztja azonban egymástól a kép két síkját: a vizuálist és az intelektuálist.35 A képet néző ifjaknak azt tanácsolja, hogy fordítsák el a róla a tekintetüket, s gondolkozzanak el az értelmén (sziimbalómen ún ho ti noeP6). Az aiszthészisz, az érzékekkel felfogható fölé kell tehát helyeznünk a noészisztf vagyis az intellektuális megértést, s ez az, ami egy kép szemlélése közben igazán a hasznunkra válik.
