Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - IRODALMI SZEMLE - Varga Imre: Reggelnapló II.
VARGA IMRE Reggelnapló II.* Nem tudom, hol van a parcella határa, az egyik szántó végén, kis fatáblán a tulajdonos neve, ismerős, hasonlít, akár az enyém is lehetne. Ebbe a pincehajlokba kell bemennem - valami késztet rá. Hatalmas farekeszek, babbal, borsóval púpozva; óriási zöldborsószemek, meg sárgák is, akkorák, mint két hüvelykujjam begye. Átlátszó zacskóba szedek belőlük vetnivalónak. Anyám odafent a kupac tetején, válogatja a javát. Fel-felmutatók egy-egy kivételesen nagy borsószemet, mielőtt a műanyag zacskóba vetném. Kimegyek körülnézni, behúzom a nehéz faajtót magam után, látom a gazdát ballagni le felénk a dombról. Futásnak eredek a mezei úton fölfelé, mire a gazda is, uccui, utánam, a zöldséges táblákba váltok, erre talán jobban elillanhatok. Kukoricások, dinnyeföldek, sárgarépasorok, egyik-másik földdarabon kapálgató, gyomlálgató asszonyok. Megbámulják, ahogy futok, de nem kiáltanak rám. Fölkapaszkodom a meredek oldalon, mintha elhagyott szőlőföld volna, majd a vízparti bozótosban búvok meg. A zacskót gyűrögetem, zörgetem kezemben. Bár gondoltam futás közben, hogy elrejtem, vagy földre vetem valahol, ni, ez a pet- rence, vagy ott a galagonyabokor közelében, de nem, szorongatom csak, s futok vele tovább. Anyám talán már azóta kijött a pincehajlokból, nem érhetik tetten. A nyomot vesztett üldözőm tétovázik fölöttem a dombon, előttem nagy tó vize csillog (vagy talán inkább hatalmas műanyag fólia ez). Fakereteken, -rekeszeken átcsapó vágyak. Lázadás e kisvilág, a művi rend rendje ellen. A belső vadság, elevenség utolsó figyelmeztetése. Milyen eszménynek válogattam az anyanyelv szavait odabent? Ha zöldborsó lennék, illatosán virágoznék, s a termésem is legalább ekkora lenne, mint a pincehaj lókban tárolté. Anyám magasabban áll nálam. Tény, hogy a családi rangsorban is fölöttem van. Néha rám is nehezedik. Elmarta mellőlem a szeretőimet. Most miben reménykedek? Mi kezdődik, mi teremtődik éppen? Mit ígérnek, milyen termést ezek a hatalmas borsószemek? Milyen élet, teremtő szó rejlik a borsószemekben? Mi van a rám néző idegen asszonyok szemében? Örülnének tán, ha közelükben megállnák? Hát én mit éreznék? Izgató, ahogy az egyik tarka ruhás nő markolja a kapanyelet! S mintha az álom folytatása lenne, anyám a kertben kapálgat, talán éppen a(z álmunkban, a) pincehajlokban talált borsót ülteti el. 4 * Varga Imre Reggelnaplójának első részét 2011. februári, 2. számunkban közöltük. - A szerk.
