Irodalmi Szemle, 2011
2011/7 - VISSZABONTÁS - Markó Béla: Annával a pisai ferde toronynál; Rögtön utána; Már együtt nézik (versek)
Visszabontás MARKÓ BÉLA Annával a pisai ferde toronynál Nyilván más-más időben létezünk, s akárcsak mi, majd széthull a torony, és látni is a rémült arcokon, hogy attól félünk, amit élvezünk: próbálgatjuk a tetten ért időt, hogy tán egy pillanatra összeér két más-más testhez tartozó tenyér, és mint egy fa, mely tövestől kidőlt, s egy-két virága még itt-ott kihajt, úgy lengeti most a boldog zsivajt, úgy tart meg minket, míg recseg-ropog, de más frekvencián, s a lassúság nem engedi, hogy átvedd taktusát vagy dallamát, pedig veled mozog. Rögtön utána Rögtön utána, ismét egyedül, de még tévesztve itt-ott részeinket, amint a hullámokból felmerül, és szilánkokra hull szét a tekintet, majd mégis összeáll a láthatár, vagyis kiteljesül megint magányod, s helyén van minden, újra rád talál a felriasztott lélek, visszazárod
