Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - SZEMLE - Márkus Béla: A csalódás rosszkedve (Ács Margit: Kontárok ideje)
74 SZEMLE dalra fakad, és ami a többi novella világából teljesen hiányzik, az is feltűnik itt, bár villanásnyira csupán: a humor. A Doktorátus fö helyszíne szintén otthon, a magáról harmadik személyben beszélni próbáló narrátor nagyanyjának lakása, amely azonban a családi melegség helyett a történelmi hányattatások következtében torz lelkületűvé lett rokonokat idézi emlékezetbe. Azokat, a Ma- mus halálának közeledtével, akik ellenében élt az unoka, olyan keresztezési ponton, ahol azonban semmilyen ellentét nem változtathat „mélységes összetartozásunkon”. A lakás mint színtér másutt sem az intimitás és a biztonság helye. A Bársonyban sem, amelynek keretes szerkezete az orvosnő otthonával indít és ide is tér vissza, a bizonytalanság, sőt a félelem légkörét idézve. Az elbeszélés több kitérőt tesz ahhoz, semmint hogy a „csengőfrász”, az éjszakai csengetés okozta rettegés alaphangulattá válhatna, egyszerre elevenítve fel a fórumos mozgalmi tevékenysége miatt támadásoknak kitett asszony szorongásait és azokat a „rémképeket”, amelyeket a rendszerváltozás utáni ellenzékiek úgymond a gyűlöletükhöz fakasztottak fel magukban. Ennek a gyűlöletnek, utálatnak, undornak a legkülönfélébb fajtáit és eseteit zömmel mint híreket emlegetik fel az elbeszélők és az alakjaik, dialógusokban és belső beszédben is, a legritkábban úgy, hogy sorsuk alakulására döntően hatottak volna. A novellák javarészt értelmiségi figuráinak rosszkedve mindenekelőtt abból ered, hogy nem értik, mivel szolgált rá a „hivatalban lévő, illedelmes európai kormány ekkora indulatra”. Mivel arra, hogy - szintén a Bársonyból idézve - „szinte föld alatt összehozott akcióval mentse magát abszurd, nemzetközi piár céljára kiagyalt rágalmakkal szemben”? A nemzeti frusztráltsághoz, kishitűséghez, önbizalomhiányhoz vezető rágalmak pedig — A te dolgod szerint - a szélsőjobb hatalmas térnyerésétől az etno- centrikus politizáláson át a kormánypárt rasszizmusáig, az antiszemitizmusig tartanak. Az emlékek kínos példákat őriznek meg: a taxisblokádot, a köztársasági elnök egyetértésével, az azt követő indokolhatatlan amnesztiát; a nemzetközileg ismert professzorként emlegetett, ám meg nem nevezett Hanák Péter felesége megveretésének koholt botrányát, és más eseteket is. Érzékeltetve, sőt az utóbbi esetben színre víve, az ellenzéki kör milyen ,jól elszórakoztatja magát a professzorné rémtörténetével, a nemzetközi médiajelenléttel, Magyarország megleckéztetésével”. A tanulság ez esetben is kissé szájbarágósán mondatik ki: egy tényleges demokratikus átalakulás legfontosabb szellemi-érzelmi erőforrását akarják eldugaszolni, holott „akkora feladatnál, ami most Magyarországra vár, semmilyen energiaforrásról nem lehet lemondani, és érthetetlen, hogy vannak önmagukat demokratikusnak nevező politikai körök, amelyek negatívan értékelik és minden eszközzel gátolják a magyarság önbecsülésének visszaszerzését negyvenhat évi idegen megszállás után”. A nemzetet mint közösséget ezért sem tarthatja össze egy olyan közösségi tudás, amely - a kultúratudomány szerint - a közös és együttműködésre irányuló cselekvések sorával jön létre. Ehhez képest - az igazgatóból lett képviselő gon