Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova II. (beszélgetés Hunčík Péterrel)
Minden kijárat bejárat valahova II. 65 gyünk, híres történelmünk van, ismert királyaink voltak, a szlovákság voltaképpen a kisebbség. Kezdem érteni a kínjaikat, a bénaságaikat, ugyanis ezek nagyon hasonlítanak azokhoz a bénaságokhoz és kínokhoz, amiket én éltem át kínlódós szlovákiai magyar kisebbségi érzéseimben. Tehát nagyon szép, hogy vannak ilyen tradíciók, ameny- nyiben ezek előrelendítenek. De azt látom, hogy a hagyomány és a történelem paralizál és megköt, és nem mehetsz előre egy lépést se, nem modernizálhatsz, nem reformálhatsz, nem nyithatsz, csak azért, mert a tradíció nem engedi. Emiatt bizony nagyon keserű leszek. A hagyomány nélküli szlovák meg szlovén társadalom pedig szemlátomást megy előre. Próbál erényt kovácsolni abból, ami a hátránya. Ez nekem bizonyos szempontból rokonszenves. Rá kellene döbbennünk, hogy nekünk is modifikálnunk kéne saját magunkat, mert különben nagyon le fogunk maradni.- Kommunikációt és konfliktuskezelő módszereket tanítasz különböző embereknek, embercsoportoknak, miközben nem biztos, hogy örülnek, ha felrázod a jó kis állóvizüket. Látszólag sikeres ember vagy, közben pedig kínokról és kudarcokról beszélsz.- Hát igen, ott volt a Nova televízió, amit elég keserű szájízzel hagytam ott. Aztán tizenhárom évig a Márai Alapítvány volt az identitásom nagyon fontos része. Komoly hibákat követtem el ott is, ami aztán végső soron az alapítvány megszűnéséhez vezetett. Most pedig itt van Ipolyságon a Sigillum oppidi Saag alapítvány. Próbálom ráébreszteni a ságiakat, hogy ezt nekik kell csinálni, mert ha csupán tőlem várják, akkor nagyon gyorsan vége lesz... Tehát, a Novából is kiszálltam, és a Márait se tudtam kellőképpen menedzselni. Amikor belefáradtam, nem volt kinek átadni, mert elfelejtettem utánpótlást kinevelni. Lehet, hogy féltékeny voltam? Igen, én tükröt tartok a másik embernek; kérdés, hogy tudom-e tartani azt a tükröt magamnak is. Talán mégiscsak van bennem egyfajta exhibicionizmus? Lehet.- Tanácsadó, szürke eminenciás szerepet is vállaltál a politikában. Hogyan fogadták a tanácsaidat?- Minden politikusnak szüksége van a tanácsadóra, de egyik sem szereti a tanácsadóját. Az alapelvek itt is azok, amiket az előbb mondtam: önvizsgálat és önreflexió. A politikai elit viszont nem szereti az önreflexiót. Én pedig azt állítom, hogy e nélkül nem lehet továbblépni. Ezért is voltam nagyon büszke magunkra, magyarokra a hetvenesnyolcvanas években, amikor elkezdtünk szembenézni bizonyos fájó dolgokkal. Ott volt például a doni hadsereg. Ez a szembenézés a cseheknél és szlovákoknál mind a mai napig nem zajlott le. Ehelyett a politikai elitek hatására egy deformációs folyamat indult be, melynek lényege, hogy minket tökéletesnek teremtett az Isten. Ez nem et- nospecifikus dolog. Majdnem mindegyik posztkommunista országban megtalálhatók ennek a szentté avatási folyamatnak az elemei.- Túl sok volt a csatavesztés.- A szlovák-magyar konfliktus érdekes eset. Ha a szerb horvát vagy a zsidó palesz-
