Irodalmi Szemle, 2011
2011/6 - IRODALMI SZEMLE - Markó Béla: Mégsem jelenlét; Elvonás (versek)
MARKÓ BÉLA Mégsem jelenlét Csontváry: Fohászkodó üdvözítő, 1903, olaj, vászon. 100x82 cm, Pécs Hát persze, így képzelhető csakis, mint fü, amellyel nincsen kapcsolat, és szél, amely hevíti arcodat, de hüti is, mert ő a tűz s a víz, s mégsem jelenlét, inkább csak irány vagy lassú égés föld és menny között, ahogy kinő, folyik, majd hömpölyög a fa, de felfelé, s eget kíván tenger gyanánt, ilyennek gondolom, áramló hús a könnyű csontokon, s napfény a felnyújtózó lombokon, ám semmi gyötrődés vagy szenvedés, csak próba még, hogy testén van-e rés: egybenyalábolt láng és vízesés. Elvonás Most már tudom, hogy mégis rólatok, nem rólam volt szó, míg látszólag engem figyelt s reám vigyázott fent a mennyben, csak azt várta, hogy hozzám szokjatok, s hogy elvonhasson tőletek, nem voltam ennél több én sem, demonstráció, hogy ott kint önmagadra látni jó, és rossz is persze, ha majd később holtan fekszik előtted, s ránézel a testre, amely akár a tiéd is lehetne, de mégsem az, és ennyi a titok, vagyis az elvonás, ahogy az Isten valamit visszatart: van ajtó, s nincsen mögötte semmi, hogyha megnyitod.
