Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova I. (beszélgetés Hunčík Péterrel)

Minden kijárat bejárat valahova I. 69 tője legyek a Sorbonne kisebbségkutató intézetének, mert úgy gondolták, hogy ezt a kérdést ki láthatná jobban, és ki tudna nálam empatikusabban egyiittérezni mond­juk a walesi, a katalán, a roma és egyéb kisebbséggel.- Tőkét kovácsoltál a kisebbségi kínokból?- Nézd, ezt a fajta szenzitivitást nem lehet külsősként megtanulni. Ez egy életta­pasztalat. Vádolják a zsidókat az üldözési mániájuk miatt, ironizálnak azon, hogy folyton összecsomagolt bőrönddel ülnek. Igen, mert a zsidó nép is megtapasztalta az állandó és őrült hajszákat és pogromokat, előre megérzik a gyűlöletet, a veszélyt. Ezért voltam nagyon dühös magunkra, hogy mikor kormánykoalícióban voltunk 1998 és 2006 között, nem léptünk fel keményebben a romák jogai mellett. Mert ne­künk igenis szolidárisnak kell lennünk más kisebbségiekkel. A kisebbségi problé­mát jobban el lehetne adni a nagyvilágban, ha nemcsak a mi problémáinkról be­szélnénk, hanem a romákét is felvállalnánk. De hát micsoda dolog lenne egy kate­góriában lenni a cigányokkal, ugye?! Miközben a romák tulajdonképpen ugyanazt érzik, amit mi vagy a zsidók. A többségi ember ezeket a dolgokat sokszor észre sem veszi.- Mindezt hoztad magaddal.- Igen. Ezt az irodalomban is lehetett hozni. Érdekes, hogy a szlovák értelmiségiek is felfigyelnek erre a megközelítésre. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben intenzí­vebb kapcsolataim alakultak ki szlovákokkal, mint magyarokkal. A magyarokkal a legnagyobb gondom az, hogy a szociál-liberális oldal érzéketlen erre a problémára, a nemzeti oldal meg túl patetikusan interpretálja, ami sokszor aztán átmegy gyűlöl­ködésbe is, én pedig ebben a buliban nem találom meg a helyemet. Nem könnyű helyzet, de megpróbálom előnyömre fordítani. Úgy, hogy azt mondom: az én kijá­ratom bejárat valahová máshová. Idevág Örkény egypercese is: tessék terpeszbe áll­ni, elörehajolni, és a két láb között nézni a világot: fordítva. Bejönnek Karinthy ha­sonló dolgai, alulról, felülről, fordítva nézni a dolgokat. Ilyen értelemben Frida ku­tyám is gazdagító tényező, mert egyszer csak kezdem alulról nézni a világot abban a harminc centismélységben, és rájövök, milyen kosz, milyen rendetlenség van kö­röttünk. Ez a felismerésnek, a tudásnak új rétegeit nyitotta meg számomra. Az in­diánok erre azt mondják, ha meg akarsz ismerni valakit, egy hétig járj a mokaszin­jában. Ami azt jelenti, hogy bújj bele a bőrébe. Én ebbe a bőrbe beleszülettem. Ezért tudok Próteusz módjára átváltozni - nem okoz olyan nagy gondot a szlovákiai ma­gyar identitásból átmenni homoszexuális identitásba vagy zsidó identitásba, vagy kutyaidentitásba, vagy lappföldi identitásba. Nem kell feltétlenül nemzeti identitás­ban gondolkodni. Ipolyság, 2011. március 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom