Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - ARC - N. Tóth Anikó: Minden kijárat bejárat valahova I. (beszélgetés Hunčík Péterrel)
62 N. Tóth Anikó évekbeli utazgatásai miatt számos kapcsolata volt világszerte. Ő hívta fel a figyelmem a világirodalom klasszikusaira, Ben Jonsonra, Shakespeare-re, Byronra, Ke- atsre, Goethére, Schillerre. A sporton és az irodalmon kívül, mint minden valamirevaló polgári családban, nálunk is adtak a gyermekek zenei nevelésére. El is végeztem az ipolysági zenedét. A szelíd kényszer hatására a zongorázás inkább taszítóan hatott rám. Ennek ellenére persze a zenét nagyon szeretem. Tehát ezekből az alapértékekből állt össze az én értékrendem. Ehhez még aztán hozzájött egy nagyon erős, nem irodalmi jellegű magyar identitás, ami az '56-os eseményekkel hozható összefüggésbe. Ugyan még csak óvodás voltam, ám a rádióban megszólaló Bell ezredes igen élénken él az emlékeimben. A lakás biztonságában hallgattuk a Szabad Európa Rádió sistergő szavait, a csodálatos magyar emberek szavait, és nagyra nőtt a magyar név. Később Petőfi költeményeivel, 1848-cal, Arany Jánossal, Ady Endre lázas soraival nagyon szép kerek egésszé állt össze bennem a magyar identitás.- A Hunčík név nem kifejezetten magyarosan csengő név!- Valóban. Hunčík nagyapa Árva megyéből származó szlovák volt, aki egy Kanyó- lányt vett feleségül. Apai nagyanyám családtörténetét szintén legendák szépítik: a família francia eredetű, még a napóleoni háborúkra vezethető vissza. A név a hangzása és néhány családi feljegyzés alapján lehet Cagnon. Ez az ipolysági magyar fiatalasszony 1940-ben meghalt, és mivel apám még kicsi volt, nagyapa pedig az első világháborúban elvesztette a fél lábát, józan számításból ismét megházasodott. Az árvái rokonok kommendáltak neki egy Ančikát. A színszlovák lány valószínűleg bedőlt a propagandaszövegeknek, melyek szerint Dél-Szlovákiában kolbászból van a kerítés, szóval talán egy kicsit rászedték. Ezzel a nénivel, akit a családban Macochának, vagyis mostohának hívtunk, nagyon sokunknak konfliktusa volt, érthető okokból. О úgy gondolta, hogy itthon van Csehszlovákiában. Büszkén vállalta, hogy egy Hunčíkhoz hozzámenjen, hiszen nagyapámnak jó neve volt a születési helyén. Erre bekerült egy magyar közegbe, ahol nem tudnak vele egy árva szót se beszélni... Hunčík nagyapa is magyarul beszélt velünk, mert tudta, hogy nem értünk máshogy. Nem véletlen, hogy mindig feszültséget okozott, amikor meg kellett őket látogatnunk. A Macocha teátrális gesztusokkal kérdezgette tőlünk, hogy mikor fogunk végre észhez térni. Persze minél édeskésebb hangon folytak ezek a beszélgetések, annál jobban eltávolodtunk tőle.-Az iskolában tanultatok szlovákul, nem?- Tanultunk, de az nem ért sokat. Egyszer elmentem pionírtáborba Oravská priehradám. Aztán elküldték pár hétre a trencséni rokonokhoz is. Ezek a szlovák környezetben töltött hetek alapozták meg a szlovák nyelvtudásomat.- Volt benned valami tartózkodás a szlovákokkal szemben?- Ipolyságon a Turan gyerekekkel a Pál utcai fiúk módjára csatáztunk. A zsidó temp-
