Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - M. Csepécz Szilvia: Történet a nevekhez ajándékozott nátháról (mese)
24 M. Csepécz Szilvia gatja, s közben minden kipotyog a zsebeiből... Csakhogy amíg apa szájából köny- nyedén gördült a szó, az óvodás Jutkának túl hosszúnak tűnt a négy szótag. így lett a falióra neve ramazuri helyett Mazúr, ami végső soron sokkal jobban is illik a méltóságteljes bútordarabhoz. A falióra legalábbis igencsak büszke lett rá. Csilivili, az ablak már kevésbé örült a nevének, amit akkor kapott, amikor anya és Jutka együtt dörzsölték először tükörfényesre. — Nagyon ügyes vagy! Ez az ablaküveg olyan csilivili lett, hogy csak! - dicsérte meg anya a kislányát, aki azonnal megjegyezte a karácsonyfa harangocskáinak, s a jégcsapütögetéseknek hangját felidéző szót. — Csilivili, ünnep! Ez télen is, nyáron is szuper jó! - bólintott oda az ablaknak. Azt hiszem, ennyiből már kitűnik, hogy Jutka szerette elnevezni a számára fontos és kedves dolgokat, és a holmijai közül is soknak volt saját neve. Talán, mert egy szem gyerekként nőtt, nődögéit. Ám ha éppen nem volt kivel beszélgetnie, kizárólag Mazúmak mondta el, ami foglalkoztatta. Ez a szokása mostanáig megmaradt, mert, hogy szavam ne felejtsem, közben iskolás lett, és másodikos korára tényleg túlnőtte a faliórát. Mazúr a maga tiktakolós módján válaszolgatott neki, de azt már Jutka sem sejtette, hogy a tárgyak egymással is szoktak társalogni. Mazúr rengeteg érdekes történetet és mesét ismert, emellett Csilivilivel azt is naponta megvitatták, mi történik a családban és az utcán. Ez utóbbiban az ablakkal szemközti falon elhelyezett falióra Csilivili segítségére szorult: az utca eseményeit nála jobban senki sem láthatta. Mazúr óvakodott is megbántani az ablakot, de ez néha mégis bekövetkezett. Ha a faliórának rossz napja volt, és szemközti barátnéját Csilivilmának szólította, beállt az azonnali, akár napokig is tartó néma mosolyszünet. Csilivili legfőképpen azért nem szerette a nevét, mert szerinte ilyet inkább a szitakötők vagy a mesebeli pöttöm tündérlányok érdemelnek. Az olyan finom ablaküveg-hölgyet, mint ő, sokkal elegánsabb név illetné meg. Amire Mazúr rendre azt szokta válaszolni, hogy nosza, válasszon magának másik nevet! Igen ám, vetette ellen Csilivili, a baj csak az, hogy őt már elnevezték. A legtöbb ablaknak egyáltalán nincs is külön neve. S az ajándékba kapott nevet lecserélni nyilvánvaló modortalanság. — Régebben, amikor még nem volt sötétítőm, és folyton függönyt cseréltek rajtam, az olyan volt, mint amikor az ember tiszta ruhába bújik. De hogyan is érhetne fel egy új fodros függöny a névváltoztatással! Jutkának köszönhetően a környéken mindenki régóta tudja, „ki” az a Csilivili! És amilyen gyorsan öregszik, szegénykém, aligha jut már eszébe átkeresztelni... Igaz is, Jutka! A tüsszögős Jutka, aki holnapután kereken nyolcesztendős lesz. Mazúr és Csilivili aggódva hallgatózott, de a nappali csukott ajtaja mögül csak halk csörömpölés, és anya elfojtott, ingerült hangjának foszlányai hallatszottak. — Szerintem ágyba dugták, hársfavirágteát főznek neki, és izzadnia kell! - jegyezte meg Mazúr. Aznap már nem is tudtak meg többet. Jutka csak másnap délelőttjelent meg a nappaliban, hatalmas skótkockás plédbe bugyolálva. Pár percig válogatott a mesefilmek között, majd legyintve bekucorodott a Mazúr közelében álló
