Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - GYERMEK, IRODALOM - Balázs Imre József: A titkos fa; Biztató; Játszd el; Pusztakő; A zöld torony; Az én játékaim; Égi korcsolya (gyermekversek)
BALÁZS IMRE JÓZSEF A titkos fa Pusztakő Izzó parazsat ültettem, Hajnali földbe rejtettem. Hold fényével öntözgettem, Kis csíráit őrizgettem, Nőtt belőle egy pompás fa, Emberi szem még nem látta. Nőtt belőle sürü liget, Megszólít, ha jól keresed. Biztató Fesd ki belülről a vázád, Lesd ki a tollpihe táncát. Hámozd belülről az almád, Díszítsd mintákkal a magját. Lesz, akit behívsz a házba, S amit látsz, azt ő is látja. Játszd el Játszd el a pintyet, A szellőt s a patakot, Oszd el a gesztenyét, Makkhéjat, kavicsot. Este a csillagok Szempárja néz vissza, Habkönnyű álmod Az éjszaka felissza. Toronyszobám lakatlan, Ajtaján most lakat van. Tornyom neve Pusztakő, Tetején zöld moha nő. Kulcsa itt a nyakamban, Csak két hétig lakatlan. Csinosítom elsején, Kifestem a belsején, Ünneplőbe öltözöm, S másnap be is költözöm. A zöld torony Rendes, régi szomszéd a zöld torony lakója, álruhás királylány vagy jószívű boszorka. Ha vendégségbe indul, virágok jelzik útját, a kopár kő kizöldül, s már gyógyfüvek borítják Ha vendégségbe mennék, estig nála volnék, s a tornya ablakában dalokat dalolnék.
