Irodalmi Szemle, 2011
2011/1 - Kulcsár Ferenc: Gyöngyök és göröngyök 8. (napló)
Gyöngyök és göröngyök (8) 33 A költészet nem valóság, és nem is a valóság utánzata. Elsősorban azért nem, mert sejtelmünk sincs róla, mi is a valóság. Pontosabban csak sejtelmünk van róla, még pontosabban hitünk: abban az esetben, ha hisszük, hogy a végső és egyetlen valóság Isten, mindennek oka, eredője és forrása. Ezért gondolom hát, hogy a költészet nem lehet sem Isten, sem Isten utánzata. A költészet sokkal inkább ennek a Valóságnak a kitalálása, olyan értelemben, hogy ebben a „teremtő kitalálásban benne van a megkerülhetetlen hasonlóság”. * * * Talán az az igazán jó vers, amely valamiképpen modellje tud lenni az univerzumnak, a beláthatatlan egésznek, valahogy úgy, mint a gótikus templomok. Ahogyan Pilinszky János mondja: a struktúra csupán egy vidéki bankár, ezzel szemben a modell - a jó vers - sírig hü cselédlány. * * * Gyilkos-e Abrahám? - teszem fel magamnak a kérdést, elolvasva Kierkegaard Félelem és reszketős című könyvét. S a válasznak úgy kell ragyognia, mint ahogy maga Abrahám, az emberiség ősatyja ragyogja be Isten könyvét, a Bibliát. Abrahám vagy gyilkos, vagy hívő. íme, a híres, sőt hírhedt kiergegaard-i mondat, amely annyi kalamitást okozott a gondolkodás történetében. Kulcsár Ferenc
