Irodalmi Szemle, 2011

2011/5 - MÁJUSI VIZSGA - Lampl Zsuzsanna: Májusi vizsga (jegyzet)

Májusi vizsga 8 magyar, hanem a szlovák neveknek sem kedveznek). S ha már együtt vagyunk, a párunk is át akarja örökíteni közös gyerekünkre a saját nemzeti identitását. Vagy csak ö akarja. Mi nem. Nem szükséges a gyereknek magyarul tudni, ha már tud szlovákul. Persze vannak, akik szerint mindez nem természetes. Nem természetes, hogy bár anyjuk, apjuk magyar, sőt a házastársuk is az, otthon többnyire mégis szlovákul beszélnek. De akár természetes, akár nem, mégis úgy gondolják, egyszerűen mu­száj így tenni, a gyerek miatt, hogy már a homokozóban se különbözzön a többi pe- lenkástól. Aztán itt vannak azok, akik szerint az asszimiláció természetes, de nem szük­ségszerű, valamint azok, akik szerint se nem természetes, se nem szükségszerű. Egyszer én is megkérdeztem egy demográfustól, hogy ha van természetes asszimi­láció, amiből logikusan következik, hogy van nem természetes is, akkor meddig ter­mészetes egy asszimiláció, és mikortól nem az? Létezik valamiféle határ az asszi­miláció két fajtája között? Nem tudott válaszolni. Ez jelentheti azt, hogy minden asszimiláció természetes. De jelentheti azt is, hogy az asszimiláció sosem termé­szetes. Viszont akár természetes, akár nem, csaknem félmillió magyar (!!!) szerint nem szükségszerű. Nem szükségszerű, hogy a családban egyre többen beszéljenek csakis szlovákul, ha megtanítjuk magyarul a gyermekünket, és ha az később, még a lángoló szerelem fázisában megtanítja szlovák párját legalább érteni a magyar nyel­vet (mint Veronika barátnőm, aki elejétől kezdve szlovákul is, magyarul is beszélt szlovák partneréhez). Nem szükségszerű, hogy szlovák iskolába írassuk a gyere­künket. Viszont szükségszerűen elfogynak a magyar iskolák, ha nem oda, hanem szlovák iskolába vagy magyarországi iskolába járatjuk őket. S nem szükségszerűen attól válik roma iskolává a magyar iskola, hogy túl sok benne a roma gyerek, ha­nem attól, hogy túl kevés benne a magyar. Vannak, akik évtizedekig őrizgetik a régi ruháikat, cipőiket, pedig ugyanaz a divat már sosem tér vissza. Ugyanakkor megválnak az olyan „örök darabtól”, mint az anyanyelvűk. Ez sem szükségszerű, főleg ha egy ilyen nehezen tanulható nyelv­ről van szó, mint a magyar, amely a mostani időkben sokakat segített lukrativ ál­láshoz. Az viszont szükségszerű, hogy ahol az anyákkal együtt kihal az ő megis­mételhetetlen, drága nyelvük, ott előbb-utóbb bekövetkezik az asszimiláció. Pedig nem szükségszerű szlovákká válni, szlováknak vallani magunkat, ah­hoz, hogy boldoguljunk. Az élet szívesen vizsgáztat bennünket, de mi attól még lé­tezünk, magyarok vagyunk és boldogulunk. Kell ennél jobb bizonyíték?

Next

/
Oldalképek
Tartalom