Irodalmi Szemle, 2011
2011/5 - MÁJUSI VIZSGA - Lampl Zsuzsanna: Májusi vizsga (jegyzet)
Májusi vizsga 8 magyar, hanem a szlovák neveknek sem kedveznek). S ha már együtt vagyunk, a párunk is át akarja örökíteni közös gyerekünkre a saját nemzeti identitását. Vagy csak ö akarja. Mi nem. Nem szükséges a gyereknek magyarul tudni, ha már tud szlovákul. Persze vannak, akik szerint mindez nem természetes. Nem természetes, hogy bár anyjuk, apjuk magyar, sőt a házastársuk is az, otthon többnyire mégis szlovákul beszélnek. De akár természetes, akár nem, mégis úgy gondolják, egyszerűen muszáj így tenni, a gyerek miatt, hogy már a homokozóban se különbözzön a többi pe- lenkástól. Aztán itt vannak azok, akik szerint az asszimiláció természetes, de nem szükségszerű, valamint azok, akik szerint se nem természetes, se nem szükségszerű. Egyszer én is megkérdeztem egy demográfustól, hogy ha van természetes asszimiláció, amiből logikusan következik, hogy van nem természetes is, akkor meddig természetes egy asszimiláció, és mikortól nem az? Létezik valamiféle határ az asszimiláció két fajtája között? Nem tudott válaszolni. Ez jelentheti azt, hogy minden asszimiláció természetes. De jelentheti azt is, hogy az asszimiláció sosem természetes. Viszont akár természetes, akár nem, csaknem félmillió magyar (!!!) szerint nem szükségszerű. Nem szükségszerű, hogy a családban egyre többen beszéljenek csakis szlovákul, ha megtanítjuk magyarul a gyermekünket, és ha az később, még a lángoló szerelem fázisában megtanítja szlovák párját legalább érteni a magyar nyelvet (mint Veronika barátnőm, aki elejétől kezdve szlovákul is, magyarul is beszélt szlovák partneréhez). Nem szükségszerű, hogy szlovák iskolába írassuk a gyerekünket. Viszont szükségszerűen elfogynak a magyar iskolák, ha nem oda, hanem szlovák iskolába vagy magyarországi iskolába járatjuk őket. S nem szükségszerűen attól válik roma iskolává a magyar iskola, hogy túl sok benne a roma gyerek, hanem attól, hogy túl kevés benne a magyar. Vannak, akik évtizedekig őrizgetik a régi ruháikat, cipőiket, pedig ugyanaz a divat már sosem tér vissza. Ugyanakkor megválnak az olyan „örök darabtól”, mint az anyanyelvűk. Ez sem szükségszerű, főleg ha egy ilyen nehezen tanulható nyelvről van szó, mint a magyar, amely a mostani időkben sokakat segített lukrativ álláshoz. Az viszont szükségszerű, hogy ahol az anyákkal együtt kihal az ő megismételhetetlen, drága nyelvük, ott előbb-utóbb bekövetkezik az asszimiláció. Pedig nem szükségszerű szlovákká válni, szlováknak vallani magunkat, ahhoz, hogy boldoguljunk. Az élet szívesen vizsgáztat bennünket, de mi attól még létezünk, magyarok vagyunk és boldogulunk. Kell ennél jobb bizonyíték?
