Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - ARC - Szűcs Balázs Péter: „Nem hiszek az irodalomról szóló mítoszokban ”. Beszélgetés Ibi Kaslikkal
,Nem hiszek az írásról szóló mítoszokban” 75 szén húszas éveimig voltak étkezési zavaraim, és számos kamasz barátomat láttam ezzel a problémával küszködni. Sokan voltak így ezzel közülünk, az étkezési zavar nagyon elterjedt, de ki nem beszélt, eltitkolt jelenség. A másik könyvem esetében azt mondhatom, hogy zenész barátaim müvészközösségében nőttem fel. Néhány szereplőmet, jóllehet pontatlanul és lazán, de a való élet eseményei és karakterei után mintáztam meg. Könyveimhez tehát életem számos eseménye kapcsol. SZBP: Első ránézésre a Skinny központi kérdése a betegség, a The Angel Riots-é a rockzene, s a rockegyüttesek világa (indie rock szubkultúra). Ugyanakkor igen sok hasonlóságot látok a két regény közt. A narráció kérdésében például. Mindkét regényben két narrátor van (a Skinny Лея a testvérpár, a The Angel Riots-Лая pedig egy egyes szám első személyéi elbeszélő és egy másik narrátor). Ugyanakkor azt gondolom, sok különbség is van a két regény között. Talán a Skinny sötétebb, de a The Angel Riots is meglehetősen keserű. IK: Egyetértek azzal, hogy a két regény tematikus és strukturális hasonlóságot mutat, de míg a Skinny az individuum pusztulását részletezi, a The Angel Riots a csoport destrukcióját ábrázolja. Mindkét könyv a rosszul működő család zavarait vizsgálja (a Skinnybcn a három nőből álló családét, a The Angel Riots-Ъъп pedig a rockegyüttes fogható fel családként). A két narrátor eddigi könyveimben azt szolgálja, hogy a történeteknek legyen egy belső és egy kívülálló elbeszélőjük is. A Skinnyben a beavatott Giselle, a The Angel Ä/otó-ban pedig Rize. SZBP: A Skinny talán nőcentrikus regénynek nevezhető. Mit gondolsz a női irodalomról? IK: Nagy kérdés, túl nagy kiterjedésű ahhoz, hogy itt megválaszolhassam, de azt mindenképpen fontosnak tartom, amit a Skinny a női tapasztalat kontextusában valósít meg. Az elmúlt néhány évben a Skinny rendkívül népszerűvé vált Amerikában. Folyamatosan kaptam leveleket lányoktól és nőktől, akik megosztották velem az étkezési zavaraikról szóló történeteiket. A könyv teremtette meg ezt a dialógust, mely az étkezési zavarok nagyon is valódi, meglevő és személyes valóságáról szól, aminek semmi köze a hollywoodi színésznőkhöz. Szerintem a regény azért népszerű, mert egy olyan női tapasztalatot mutat be, amiről nem beszélünk. A könyv ijesztő, őszinte, szexi és szívszaggató, és azokkal a dolgokkal foglalkozik, amelyeket a nők nem kötelesek feltárni önmagukban: mint például az egymással való versengés, a harag, a neheztelés, a táplálkozás, a bűntudat, az egymástól és önmaguktól való elidegenedés. De ezeket a legkevésbé sem egyszerűsítettem le, bonyolultak és megoldatlanok maradnak a Skinny világán belül. Észak- Amerikában a nők alkotják a regényolvasók 80%-át. Elismerem, hogy a nők magas és alacsony színvonalú regényeket egyaránt olvasnak, de azt gondolom, alábecsüljük a női olvasókat, ha azt feltételezzük, hogy mindig rendes happy endeket szeretnének kapni. Azt gondolom, hogy az olvasók a kényelmetlen tartalmakat is el tudják viselni. Szerintem sok olvasó, főleg a nyitottabb és kevésbé meghökkenthető fiatalabbak, már
