Irodalmi Szemle, 2011

2011/4 - ARC - Szűcs Balázs Péter: „Nem hiszek az irodalomról szóló mítoszokban ”. Beszélgetés Ibi Kaslikkal

„Nem hiszek az írásról szóló mítoszokban'

71

Egyesült Államokkal összehasonlítva - hozható összefüggésbe, továbbá azzal a ténynyel, hogy kormány által támogatott művészetünk éppúgy van, mint kereskedelmi alapú kulturális rendszerünk.

SZBP: Azt mondod, különbséget látsz az idősebb és a fiatalabb kanadai írók közt. Miben áll ez a különbség leginkább: stílusukban, választott témáikban, esetleg valami másban?

IK: Igen, a stílusban, a témákban és a formákban is. Létezik egy teljes, „Kana- diana”-nak nevezhető tematika, mely az intézményesült irodalomhoz sorolható írók müveiben jelenik meg. A kanadai történelem, az őshonos (indián) történelem, az északi élet, az őserdei élet, a természeti világ. A fiatalabb írók inkább a stílussal és a formával kísérleteznek, és a könyveik nem annyira a földrajzról, a helyekről és a történelemről szólnak, sokkal inkább filozófiai, egzisztenciális és városi tapasztalatokkal foglalkoznak. Úgy vélem, mi inkább „amerikaiak” vagyunk ebben az értelemben, és az amerikai formákat és stílusokat követjük, mintsem a kanadaiakat. Gondolom, ez a nemzedékek közti, a hierarchiáért való küzdelem keltette feszültség mindenütt ugyanígy megvan.

SZBP: Magyarországon a kanadai irodalmat akkor szoktuk észrevenni, ha valaki például Booker-díjat kap, mint Michael Ondaatje, Margaret Atwood vagy Alice Munro. Esetleg a magyar fordításban szintén megjelent Douglas Coupland vagy Yann Martel regényeire utalhatok. Te kiket említenél, mint érdekes és olvasásra érdemes szerzőket, akár a kortársak, akár a régebbi írók közül? S van-e, és ha igen, miben látod a kanadai irodalom sajátosságát az angol nyelvű irodalmak közt?

IK: Kedvenc kanadai íróim közé tartozik Barbara Gowdy, Carol Shields, Timothy Findley, Lynn Coady, Joel Hynes, Pash Malla, Shaughnessy Bishop Stall (tényirodalom), Kath-ryn Boréi (tényirodalom), Andrew Pyper, Lisa Moore, Michael Winter és a québeci író, Gaetan Soucy (az ő munkáját franciáról fordították angolra), hogy csupán néhányat említsek. Michael Ondaatje korai munkái nagyszerűek. Nem vagyok egészen biztos benne, mi volna kifejezetten „speciális” a kanadai irodalomban, mivel belülről szemlélem, de véleményem szerint két dolgot bizonyára igen jól csinálunk. Egyrészt meg tudjuk ragadni a vadon ijesztő mérhetetlenségét karaktereinkben és narratíváink terében, másfelől el tudjuk mondani a kanadai bevándorló történetét (ellentétben az asszimilációról szóló amerikai történettel).

SZBP: Szerzői identitásodról kérdeznélek. Hogyan határoznád meg magad?

IK: Az identitással sok gondom van. Azért, mert valaki a bevándorló tapasztalatról ír, már örökre második generációs magyar-kanadai íróvá válik? Nem gondolnám. Nem magyar alkotóként határozom meg magam. Amellett az írók feladata, hogy nyitottak legyenek, s hogy mindenféle emberről és tapasztalatról írjanak. Szóval, bármiféle statikus jelentésű identitás birtoklását veszélyesnek tartom. A nevemen kívül semmiféle identifikációt nem szeretek. írtam egy könyvet az anorexiáról, de nem aka