Irodalmi Szemle, 2011
2011/4 - ARC - Kulcsár Ferenc: Ideát és odaát (esszé Tőzsér Árpádról és Dusza Istvánról)
64 Kulcsár Ferenc Lám, lám, a két vén szamár - Tőzsér nevezi így magát a Szentivánéji álomban, mely vers alcíme szerint „Egy vén szamár sirámai”, akire vén szamárfőt tett Puck, a gonosz, s akiben „Kiszáradt a tinta, holt a papír, ligetében nincs nimfa, nincs szatír, testem ír már darabot, s búsat ír: Hol van mohó ajkam, s róla a pír? Elhagytak végleg az ifjú kecsek, Sárga fogaim közt i-á recseg..." És R. C., a másik „szamár” is ezt mondja: „Azt hittem, már nem élem túl magamat, az éles vas, mint arany búzát, learat, Isten mégis megőrzött, vén szamarat.” S ez a vén szamár R. C., a láthatatlant látó bibliai szamár, ez a szegény matuzsálem öreg már és hófehér, akár Jeruzsálem, s aki: „Húsvéti bárányt már százat is megevett, vert a keresztfába sok-sok rozsdás szeget, öreg, mint az Isten s a tízparancsolat, imát mormol fogai közt, káromló szavakat.” Az egyik „szamár” fogai közt i-á recseg, a másik „szamár” fogai közt imát morzsol s káromló szavakat. Az újabb rím- és sorsegyezések, azonos létértelmezések felfedezése után ismét felhívtam Tőzsért, mit gondol e „titokzatos” jelenségekről. О valami olyasmit mondott, bizonyára a létünk és a nyelv szűkössége az oka, talán nincs elég terünk és nincs elég rímlehetőség a magyar nyelvben, de én erről gyorsan „lebeszéltem”, mondván, a tágas univerzum polgárai vagyunk, a magyar nyelv univerzumában pedig kimeríthetetlcnül nagy a „rímkínálat”, ezért az okok inkább egyfajta lelki-szellemi „rokonságban” keresendők. Tőzsér arra kért, írjak egy jegyzetet erről a váratlanul felbukkant „valamiről”, mert ez - is - megér egy misét. Eleinte vonakodtam, hiszen én soha nem voltam - nem akartam „elméleti” ember lenni, „kibúvóként” József Attilát idézve: „A líra logika, de nem tudomány.” Most mégis körmölök, mert elolvasva a Csatavirágot, e „becses létdalokat”, valami olyasmire lettem figyelmes, amire eddig Tőzsér méltatói közül talán senki: a hihetetlen szuggesztív, beszélő, árulkodó Tőzsér-rímekre. A verseket olvasva rá kellett döbbennem, hogy Tőzsér lírájában a rím nem egyszerűen szóvégi hangok egybecsengése, s nem is csupán járulékos ritmusténye